Segítség

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Mária! Leveléből érződik, hogy nagyon nehéz életszakaszban van, amelyet őszintén sajnálok! Szeretteink halála, a veszteség elfogadása sohasem könnyű, és különösen nehézzé válik, amennyiben ez hirtelen, váratlanul következik be. Az Ön családjában mindezeken túl több komoly megbetegedés is történt ebben az időszakban, amely mindenkit megviselt mind fizikailag, mind lelkileg, és talán a gyászfeldolgozásra már nem is maradt elég erejük. A szakirodalmi adatok és a gyakorlati tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy egy gyászfolyamat – az egyéni különbségek mellett – hosszú hónapokig is eltarthat, még akár 1 évet is igénybe vehet. Jól érezte, hogy 1 éven túl viszont, amennyiben az Ön által is említett tünetek (mély fájdalom érzése, depresszív hangulat, céltalanság) továbbra is fennállnak, már érdemes szakember segítségét kérni a veszteség elfogadásában. Nem derül ki leveléből, hogy a család működtetése alatt mit ért, milyen teendők mellett kell az édesapja ápolásáról is gondoskodnia, milyen anyagi és érzelmi terhek jelentkeztek. Fontos lenne azonban feltárni azokat az erőforrásokat, amelyek segítségével alkalmazkodni tud a megváltozott körülményekhez, képessé válik a megbékélésre és az élet folytatására. Ennek első lépéseként, amennyiben van kedve, írhat naplót. Gondolataink, érzéseink őszinte leírása és kimondása már önmagában megkönnyebbülést hozhat, valamint segíthet a bennünk lévő kuszaságot rendezni. Emellett levelet is írhat az édesanyjának, amelyben beszámol az érzéseiről, a jelenlegi élethelyzetéről, a nehézségeiről és a kétségeiről. Élje meg az érzéseit, legyenek azok bármilyenek is! A levél, akár megőrzi, akár valamilyen módon megsemmisíti, segíthet az édesanyja elvesztésével okozott űrt betölteni, saját magával és a család többi tagjával párbeszédet kezdeményezni. Hiszen a veszteségük közös, nemcsak egy szülő lépett ki a családból, hanem feleség, nagyszülő, nagynéni és jó barát is. Sajnos ma már egyre kevesebb az a rítus, kapaszkodó, amely átsegíti a gyászolókat a legnehezebb időszakokon, érzéseikkel elfogadva és megtartva őket. Sokszor a tágabb környezet mellett a család is tanácstalan, hogy mit is „kezdjenek” egy gyászolóval. Ezt próbálják pótolni azok a gyászfeldolgozó csoportok, amelyeket például a Napfogyatkozás Egyesület indít, ezekről bővebb tájékoztatást megtalál a honlapjukon. Ingyenesen hívható telefonos lelkisegély szolgálatok is rendelkezésre állnak (DélUtán, Empátia, LESZ stb.), amennyiben pedig személyes tanácsadáson venne részt, a lakóhelyén lévő családsegítő szolgálat tud Önnek tájékoztatást adni az egyéni és családkonzultációs lehetőségekről. Kívánom, hogy a kilátástalanságból sikerüljön mihamarabb kilépnie és egy békésebb jövő irányába elmozdulnia! Üdvözlettel, Poór Dóra