Segítség

A kérdés

Kedves szakember! Segítségért fordulok Önhöz. Van egy 3 éves lányom, és egy 14 éves kapcsolatom. Mint az kitűnik, igen későn érkezett gyermekünk. Nem volt nagy esélyem a szülésre, komoly pajzsmirigy betegségem okán. Sajnálatos módon, a párom nehezen viseli, ha nem vele van foglalkozva. Szinte minden okot - fáradtság, kedvtelenség - félretolva elvárja, h vele foglalkozzak. Igyekszem eleget tenni kérésének, bár igen nehéz, hiszen ott van gyermekünk, a munkám, a háztartás, ami sok energiát és időt vesz el. Ezt sem veszi figyelembe, csupán csak a saját igényének megélését. Ezt a fajta viselkedést gyermekünkön is "gyakorolja". Természetesen ha neki nincs kedve úgy szeretni apát, mint ahogy ő elvárja, akkor megsértődik és elvonul duzzogni. Akkor engem hibáztat, h ellene nevelem és tegyek róla, h úgy szeresse, ahogy azt ő elvárja. Ma jutottam el arra pontra, h el mertem neki mondani a véleményemet, h a 3 éves lányunk értelmesebb mint ő 40 évesen, hiszen ha nem érzem jól magamat - ami sűrűn előfordul -, mert depressziósa vagyok, akkor békén hagy, nem "lóg" rajtam. Nem úgy mint ő, aki nem képes tudomásul venni, h nem szólhat minden róla. Ma jutottam el oda, h búcsúlevelet írtam neki, h ezt már nem bírom tovább. A szó minden értelmében megfojt ezzel a viselkedéssel. Nem hagy élni úgy, ahogy ember élni szeretne. Megszabja az érzéseimet, h mikor hogyan érezzek úgy irányába, mint a gyermekünk irányába. Nem bírom tovább!!!! Már hónapok óta próbálom jelezni felé, h nem fog ez jóra vezetni, természetesen meg sem hallja mondandómat. Ma feladtam!!!! Elterveztem, h amint besötétedik és a kislányunk elalszik, véget vetek ennek a "történetnek". Akkor ő nevelheti a saját szája íze szerint - mert az sem jó, ahogy nevelem -, bár rengetegszer dicsekszik ismerősöknek gyermekünk korához képest való jóval fejlettebb tulajdonságaival. Úgy érzem, erre már nincs erőm, sem türelmem! Elfáradtam és belefásultam! Próbáltam a kislányomat nézni, őt előtérbe helyezni, de úgy vélem, kicsi még ahhoz, h hamar túltegye elvesztésemet. Megkértem, h annyit mondjon majd el neki, h nagyon szeretem és h a felhőkön ülve csokit majszolva vigyázok rá és mindig óvni fogom minden lépését! Köszönöm, h szánt rám időt!!!!