A kérdés
Tisztelt pszihológus! 37 éves 2 gyerekes édesanya vagyok. 4 éve nem tudok feldolgozni egy eseményt. Barátokkal vagyunk egy tó parton. Grillen sülnek a húsok, a gyerekek befejezték az úszást, anyukák törölgetik-öltöztetik a gyerekeket akik éhesek. A fiam hamarabb elkészült, szólt, hogy már nagyon éhes. Néhány hús már elkészült és szólt a férjem, hogy hívjam a fiamat kóstolja meg. Leült az asztalhoz és evett. Közben eleredt az eső és bementünk a sátorba. Lassan aztán bejött néhány gyerek és ők is ettek pár falatot. Aztán egyszer csak bejön az egyik anyuka, megfogja a fiát és kirángatja a sátorból. Utólag hallottam, hogy az egyik anyuka azt állította, hogy én eldugtam az ételt. Ez nagyon rosszul esett és azóta sem tudom feldolgozni. A többi anyuka is elhitte ezt a kijelentést és mind elfordultak tőlem. Beszéltem velük erről, de hiába, úgy is azt állítják. Azt mondták nincs értelme velem leülni beszélni. Senki sem beszélget velem azóta. Kizártak a baráti társaságból. Valóban én tévedtem?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, a levelét olvasva az az érzésem, hogy valamilyen lényeges tényezőket figyelmen kívül hagy, de fogalmam sincs mik azok. Nem áll nekem össze a kép, mert a történetmesélésében van középen egy "lyuk". Hirtelen ugrik a történet egyet onnan, hogy eleredt az eső, odáig, hogy már a sátorban vannak, és bejönnek a többi gyerekek is. Két kérdés merült fel bennem. Az egyik, hogy mi történt közben a már elkészült, vagy a sülőben lévő hússal, azt ki hova vitte, és szólt-e róla a többieknek. De még ennél is fontosabb kérdés, hogy vajon milyen előzménye volt ennek a konfliktusnak. Ugyanis nehezen hiszem, hogy ha a baráti társaságban egészen addig egyértelműen minden rendben volt, sehol semmi fezsültség, akkor egyszerre csak, amikor az eső okozta hirtelen kapkodásban nem találják a közös ételt, akkor az amúgy minden feszültség nélkül szeretetben együtt nyaraló emberek azt tételezik fel, hogy egyikük szándékosan eldugta a húst, és emiatt többet nem is beszélnek az illetővel. Én sokkal elképzelhetőbbnek tartom, hogy már korábban is lehettek nem, vagy nem egészen kibeszélt konfliktusok, feszültségek, és ez a történet, amit elmesélt, csak a bizonyos "utolsó cseppként" működött. Nem tudom, hogy így van-e, de ezt érdemes végiggondolnia. De a történet úgy sem áll össze, hogy nem értem, mert nem írta le, hogy mire vonatkozik a kérdése, hogy vajon Ön tévedett-e. Miben tévedett volna? Vagy miért merül fel Önben, hogy rossz ember volna? Ezekről sem írt. Tehát azt is gondolom, hogy talán tényleg lehet hiányosság abban, ahogy saját magáról gondolkodik (ami NEM ugyanazt jelenti, mint ha azt mondanám, hogy tévedett, és rossz ember!!), ami szerintem megnehezíti azt, hogy úgy mondja el saját magának a történetet, hogy abban minden fontos részlet benne legyen, és sikerüljön megértenie, hogy mi is történt valójában. Úgy gondolom, hogy a "minden fontos részlet figyelembe vételébe" beletartozik az is, hogy mit mondtak a barátnők, hogy miért hiábavaló a beszélgetés, és szerintük mi az ön "vétke". Szerintem érdemes volna erről az egész eseményről beszélgetnie valakivel, aki nem volt benne abban a társaságban, aki segít rávilágítani a homályos pontokra. Pszichológus is segíthet ebben. Üdvözlettel: Dr. Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
