A kérdés
Kedves Pszichológusok! 5 éve diagnosztizáltak anorexiával, azóta már inkább bulimiás tüneteim vannak, most ott tartok, hogy ha egy nap minimum egyszer nem hányhatok, akkor iszonyú feszült leszek. Néha az éjszaka közepén is felkelek, azért hogy hányhassak. Másnap kimerült vagyok, lehangolt és semmi kedvem nincsen semmihez, nagyon nehéz rávennem magamat, hogy kimozduljak a lakásomból, ennek eredményeképpen már most év elején két tárgyból elértem a maximum hiányzást az egyetemen. Tisztában vagyok vele, hogy így nem fogom tudni elvégezni, mégsem elég motiváció, hogy változtassak. Néha még az is megerőltető, hogy a mindennapi dolgaimat elvégezzem, és ilyenkor csak az segít, ha hánytatom magam, és ez így ördögi kör. Egyedül élek most és ezt is nehezen élem meg, mert hiányzik a családom. Voltam kórházban, jártam pszichiáterhez akit otthagytam, mert nem tudott segíteni, és most már teljesen reménytelen vagyok. Lesz ez még jobb? Tudnak tanácsolni valamit?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy beküldte kérdését az oldalra. Az evési zavarok így anorexia és bulémia is eredményesen kezelhető, mind gyógyszeresen mind pszichoterápiával. Az egy fontos kérdés, hogy miért hagyta ott pszichiátert mi az, ami nem működött? Rosszul volt a gyógyszerektől, illetve mennyi ideig szedte azokat? Szerintem érdemes lenne felkeresnie egy pszichológus szakembert, akivel közösen fel tudnák tárni, hogy mi okozhatta a betegség kialakulását, illetve lehet csökkenteni a tüneteket, annak céljából, hogy Ön számára kielégítő élhetet élhessen pl. el tudja végezni az egyetemet. Nyilván ez az állapot erőteljes szorongást okoz Önben, amit terápián szintén eredményesen lehetne csökkenteni. Minden jót kívánok a gyógyulásához! üdvözlettel Hollósy-Vadász GáborKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
