A kérdés
Szép napot! A párommal több mint öt éve élek együtt, ő 39 én 36 éves vagyok. Első párkapcsolat mindkettőnknek. Múlt év decemberben eljegyzett amire régóta vártam. Sajnos a szülei nem örültek. Sajnos miattam, depressziósan és pánikbetegen kerültem be a párkapcsolatba. Sajnos hisztis is vagyok. Mindig féltem, és most is, hogy elveszítem a páromat. Ez miatt és pszichés okok miatt több munkahelyröl próbaidő alatt elküldtek. Közgazdász vagyok, és több diplomát tudtam szerezni. Viszont a szülei azt mondták ha nem fogok megfelelni nekik és hisztis leszek mehetek haza, illetve ha kirúgnak az új munkahelyemről. Ezt január elsején közölték, miután bejelentettük az elhegyzést. A páromat nagyon szeretem, ha nincs otthon ideges vagyok. Sokat sírok. Járok pszichiaterhez és pszichológushoz is. Félek csak pár hónapig leszek menyasszony utána felbontja. A szülőktől már 5 éve félek. Szeretnék meggyógyulni, de nehezen megy. Szeretnék családot mert nekem nincs. Szüleim elváltak, apum alkoholisra volt.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Látom,hogy az oldalra két levelet is küldött egy-két nap eltéréssel, ezenkívül az egész leveléből a félelem, a reménytelenség, a kiszolgáltatottság érzése hallatszik ki. Gondolja csak el, ha ezt a három szót kihangosítjuk, mi lesz a következmény? Bárki aki így érez, le fog fagyni, minden kreatív energiája el fog tűnni és helyébe a túlzott jelek keresése, önmaga lebecsülése, a jövőjének a siratása és a kényszeres megfelelés fog lépni. Megértem, hogy nehéz gyerekkora volt, hogy más szocio-kulturális környezetből származik, de a párja mégiscsak annak ellenére, hogy gyógyszereket szed, sokszor nehezen kezeli a mindennapjait Önt választotta ki. Érdemes lenne átgondolni, hogy melyek azok a készségek, tulajdonságok, tudás, viselkedésformák és külső testi jegyek, melyek mentén tisztelni tudja magát és ami miatt nagy valószínűséggel a párjával is együtt van már több éve. Azt írja, hogy pszichológushoz és pszichiáterhez is jár, jó lenne, ha velük is átnéznék, hogy van-e valami ami még sikeresebbé tudná tenni a terápiát és felépíteni olyan kapaszkodókat, amik után bármi jön, Ön önállóan és önismerettel tudja vinni az életét. Jó lenne kilépni az alárendelt-felülrendelt kapcsolódásból és megerősíteni magát, erre épp jó a terápia és az, hogy vannak megbízható szakemberek, akikhez fordulhat. Talán érdemes lenne "a mi lesz ha lesz"helyett, a " mi van most,mit tudok tenni magamért, a kapcsolatért" filozófiát folytatni. Semmi sincs elveszve, hiszen Ön motivált, tud segítséget kérni és vannak,olyan kincsei, melyek képessé teszik a kapcsolódásra, ha sikerülne a félelmét a helyén kezelni, akkor talán minden tulajdonsága és lehetősége is élőbbé válhatna. Kívánok ehhez sok sikert. Üdvözlettel, Balázs Nelli