A kérdés
bár a fulladástól rettegek és valamiért úgy képzelem, hogy halál előtt meg is fullad az ember, de oké, az agyam egy idő után leállna és tegyük fel nem érezném a fájdalmat... viszont! Most jön az ijesztő rész számomra. Valamiért úgy hiszem, hogy a halál olyan lesz, mintha egy koporsóban feküdnék, sötétben, levegő nélkül, egyedül, a saját gondolataimmal, bezárva egy helyre, ahonnan nem tudok szabadulni. Elképesztő, hogy valamiért ez a gondolat nem megy ki a fejemből és nem értem miértA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Zsanett!
A halálról mindannyiunknak megvannak az elképzelései és ez az, amitől kimondva vagy kimondatlanul a legtöbben rettentően szorongunk. Meg kellene nézni a félelem hátterében álló okokat, lehetséges, hogy valamely gyerekkori trauma áll a bezártságtól való félelem mögött. Ha azt i lehet oldani, akkor a jövőbeli projekciók is oldódnak és múlik a halálfélelem.
Várlak szeretettel, ha szeretnél ezzel dolgozni!
Rév Szilvia
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
-
