A kérdés
Tisztelt Doktor Nő/Úr! A páromnak van problémája 21éves és odáig fajult az általunk vélt pánikbetegsége,hogy már csak a lakásunkhoz környező kerületekbe megy,sajnos nagyon sokszor rosszul van így nem nagyon tudunk még oda se kimozdulni ,nagyon sok mindent kipróbáltunk már,voltunk pszihiáternél de csak antidepresszánst meg nyugtatót írt fel, ezeket ha egy mód van rá elkerülnénk ,teljesen tanácstalanok vagyunk,sajnos így nemtudunk élni,bármilyen segítséget,tanácsot szívesen fogadnánk. Válaszát előre is nagyon köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Viktória! Fontos lenne a testi betegségek kizárása is, és feltérképezni, hogy pontosan hogyan alakultak ki a tünetek. Fontos kérdés, hogy mikor milyen helyzetben volt az első pánikroham vagy pánik jellegű tünetek megjelenése, és hogyan alakultak azóta, milyen helyzetekre terjedt ki, így megállapítható az is, hogy melyik altípusról van szó. Ha pánik jellegű tünetek az utcán jelentkeznek csak és az intenzív félelem megakadályozza abban hogy kimenjen, akkor valószínűleg fóbiás pánikrohamról van szó, pontosan agórafóbia. A pánikzavar és agorafóbia hátterében többnyire valamilyen szorongásos eredetű külső vagy belső érzelmi konfliktus áll, fontos lenne azonban az alapos vizsgálat (anamnézis, és differenciáldiagnózis, hogy milyen egyéb tünetekkel, pszichikai zavarral társul), hogy eldönthető legyen a pszichiáterrel és a párjával együtt, hogy elegendő-e a terápiás folyamat, vagy valóban gyógyszer is szükséges-e a javulás érdekében. Mindenképpen jó lenne pszichológussal konzultálnia a párjának, lehetőleg szakpszichológussal, aki foglalkozik pánik tünetek kezelésével, többféle módszert alkalmazva, kiegészítve a pszichiáter által előírt gyógyszeres kezelést. Nem érdemes megijedni a gyógyszertől sem,- ha ténylegesen szükséges, úgy érdemes felfogni, hogy a gyógyszer mankóként funkcionál, és az általa nyújtott megfelelő támogatással minél hatékonyabban tudjon a párja a terápiás folyamatban részt venni. Javulás esetén akár később elhagyható a gyógyszer szakorvosi kontroll mellett, az előírásnak megfelelően. A gyógyszer jelentősen csökkentheti a panaszokat, de valóban nem minden esetben szükséges, és soha nem szünteti meg az eredeti okot, és hosszú távú tartós kezelés érdekében mindenképpen jó lenne a pszichológiai szaksegítséget igénybe venni, vagy pszichoterápiát alkalmazó pszichiátert. Az alapos vizsgálatot követően többféle módszert, terápiás technikát is lehet alkalmazni a pánikzavarra. (Kognitív és viselkedésterápiás módszerek, relaxációs, szimbólumterápiás módszer, specifikus szorongásoldó technikák, hipnoterápia, illetve a támogató beszélgetések, szükség szerint feltáró jellegű terápia is segítséget nyújthat, akár az előbbiekben felsoroltakkal ötvözve vagy önmagában.) Akár Ön is elkísérheti eleinte a párját az első vagy első néhány alkalommal, hogy segítsen neki ebben a fázisban előremozdítani őt a gyógyulás felé, majd szisztematikusan lehetne áttérni az önálló közlekedésre a pszichológiai rendelő felé, amely a terápiás folyamat egyik fontos része lenne. Ebben az életkorban jelentkező pánikzavar egyébként gyakran a leválás problematikával függ össze, a felnőtté válás, autonómia igény vs. dependencia stb..., de természetesen sok egyéb oka is lehet. Bármilyen kérdése lenne nyugodtan írja meg ide, vagy e-mailben: [email protected] Mielőbbi javulást kívánok. Kozma Nikolett