A kérdés
Tisztelt Pszichológusnő/Úr! Nagy dilemma előtt állok, csak most találtam az oldalra. Hosszú ideje pánikbeteg vagyok (20-25 éve), amit eddig már "csak" szinten tartó gyógyszer mennyiséggel nem is érzékeltem. 7 hónapja nincs állásom, s nemrégiben visszautasítottam egy nekem nem tetsző állást, ahová pedig felvettek volna. Ugyan nem bántam meg azóta sem, de mikor azt követően hazaértem, kitört rajtam a régen ismert pánikroham. Azóta úgy érzem, hogy nem fogok tudni elhelyezkedni, belépni egy munkahelyre. Állásinterjúra el tudok menni, de utána ha belegondolok, hogy felvesznek, már bepánikolok. Most lenne egy lehetőség, de állandó éjszakai műszakos adatrögzítő. Ettől azért félek, mert még soha nem dolgoztam ilyen módon és állítólag teljesen megborítja a bioritmust, ráadásul a nappali alvást sem tudom, hogy menne. A pánikgyógyszereimet is az esti időszakban kell szednem. Félek, nehogy még rosszabb legyen. Ehhez kérném szépen véleményét, köszönettel: Nagy AndreaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Andrea ! Köszönöm, hogy írt az oldalra. Levelemet először függetlenül a pániktól írnám. Azt gondolom, hogy vannak emberek, akik semmilyen gyakorlással sem tudna hatékonyan éjszaka dolgozni, mert egyszerűen olyan a bioritmusuk. Ők azok akik elég korán fekszenek , de kelnek is. Azt lenne jó eldönteni, hogy Ön melyik csoportba tartozik, mert ez már gyerekkorban is általában így van. Ha van emléke arról,hogy tud későn feküdni és éjszaka is minőségi munkát végezni, akkor nem gond, ha elfogadja a munkát. Most térnék rá a pánik jellemzőire. Azoknak a táborába tartozom, akik a pánikról nem mint betegségről vélekednek. Számomra a betegség az, ami nem gyógyítható, és az embernek meg kell tanulni vele együtt élni. A pánik egyfajta szorongás és ahogyan írta, többekközött Ön hozta létre, azáltal, hogy túl sokat rágódott a munka elutasításán, a jövőjén és azon, hogy annak ellenére, hogy hallgatott a belső hangjára mégis csak fél, hogy nem olyan könnyű munkát találni. Szerintem ez egy reális szorongás, tényleg nem könnyű munkát találni, olyat ami sok szempontból megfelel az embernek, de Ön hozzátett ehhez újabb gondolatokat és ezáltal a nehézség kezdett örök érvényű lenni. Érdemes lenne ezzel a gondolattal foglalkozni és azzal is mi történt 20 -15 évvel ezelőtt, hogy így elakadt. Ami a gyógyszerezését és annak szedését illeti azt érdemes átbeszélni a pszichiáterével, viszont a hosszútávú célok érdekében javaslom a pszichoterápiát is. Sok kitartást kívánok bárhogyan dönt is. Üdvözlettel Balázs nelli.