A kérdés
Tisztelt szakértő! Kisgyermek korom óta szorongó emberként élek, ez annak köszönhető, hogy legkissebb testvérként rengeteg feszültséget éltem át a családban érzett feszültség, aggodalom, szorongás miatt, melyet 22 évesen sem tudok levetkőzni. Ebből kifolyólag ADD-s vagyok, depresszív hajlamú, számos terápián vettem részt gyerekként, a családterápa kivételével. Emberekkel nehezen értek szót, ezért szüleimmel nem merek megosztani a mindennapjaim, félek a reakciójuktól, úgy az emberekkel való kommunikációtól is. Ezért az egyetemi éveim alatt olyanokat is elhallgattam, hogy nem a kollégiumban voltam, hanem a páromnál, mert sokkal hatékonyabban tudtam az iskolai kötelezettségekre koncentrálni. A nyáron záróvizsgázom, és tervezek elköltözni a szüleimtől, munkát is keresek. Sokat vagyok magam, egyre sűrűbben jönnek vissza a gyerekkoromban hátrahagyott szokásaim. Úgy érzem a szüleimnél maradva egyre jobban nem látom értelmét folytatni az életem a felőlük jövő negatív hozzá állás miatt.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, szeretném röviden is összefoglalni, amit itt írni fogok: szabad felnőni, szabad függetlenné válni, szabad autonómnak lenni, szabad elköltözni. vagyis azt szeretném mondani Önnek, hogy bármilyen volt is a gyermekkora, ha másmilyen lett volna, akkor is, eljött az az időszak, amikor választhat, és választania is kell, hogy a szüleivel való kapcsolat függőségében marad, vagy felnő tényleg, önálló életet kezd, eltartja magát, és úgy él, ahogy azt Ön látja helyesnek. Nem tett fel kérdést, így kicsit homályosan értem csak, hogy az "önkorlátozás" mire vonatkozna: úgy érzi, hogy még azt kívánják a szülei, hogy velük maradjon, és az a kérdés, hogy korlátozza-e a szülei keedvéért a saját céljait? Önnek kell eldöntenie, hogy mekkora, és milyen természetű áldozatot vállal a szüleiért. Feláldozhatja a felnőtt, elköltözéssel, önállósággal kapcsolatos terveit? Vagy ezzel nem tartozik nekik, és elég lesz, ha látogatja, vagy időnként vendégül látja őket? Nem Ön volna az első, akinek javulna a kapcsolata a szüleivel éppen az elköltözés után, az elköltözés miatt, mert a külön élés azt is jelnti, hogy nem is kell mindent megosztani a szüleivel, csak azokat a dolgokat, amelyekben tényleg kíváncsi a véleményükre. Úgy érzem egyébként, főleg a sokféle témaválasztása miatt, hogy a kérdése, a levele mögött sok-sok réteg rejlik. Úgy gondolom, ebben az új élethelyzetben akkor is éremes pszichológust felkeresnie, ha már számos terápián vett részt, hiszen ezt az aktuális élethelyzetet is nagyon hasznos lehet át- és feldolgozni. Hiszen nem olyan egyszerű kérdés az, hogy egy gyermek, amikor már felnőtt, mit adjon a szüleinek, és mit adjon sajét magának, hogy az ne legyen sem túl sok, sem túl kevés. Üdvözlettel Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
