A kérdés
Tisztet Pszichológus! Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy nem érzem magamban a stabil énképet, amivel azonosulni tudnék, amit büszkén felvállalnék. Tinédzser korom óta keresek magamnak példaképeket, akikre nagyon szeretnek hasonlítani, próbálom kitalálni, mi lehet a cselekedeteik, gondolataik mögötti titok, ami miatt ok úgy egyben vannak. Folyamatosan bizonytalannak érzem magam, nem tudom megfogalmazni, hogy milyen vagyok - leginkább ilyen is, meg olyan is. Ez is igaz rám, meg az is, ez is tetszik, meg az is. Veszek ruhákat, de pár hónap múlva már nem tetszik igazán egyik se. Kifelé tudom magam képviselni, a dönteseimert kiállok, a tapasztalataimat szívesen megosztom, de valami nagy hiányt érzek, nincs összhangban aki vagyok azzal, aki szeretnek lenni - és ez utóbbi is változik dinamikusan. Egyre több dolgot fedezek fel a múltamból, amik hatással vannak a jelenre, de nem tudom közben hol vesztem el. Merre/hogyan kell elindulni, hogy a “ki vagyok én”-re őszintén tudjak válaszolni?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Nem írta meg, hogy hány éves, melyik korosztályhoz tartozik. Ez fontos kérdés, mert nem mindegy, hogy valaki 20-30 évesen gondolkodik így vagy már 40-50 évesen. Levelében elhangzott két fogalom, hogy egyben lenni és bizonytalannak lenni. Szerintem ez a kettő nem ugyanaz. Aki egyben van, azt jelenti, hogy el tudja végezni a feladatait, kifelé úgy tűnik, hogy viszi az életét,tud döntéseket hozni, az alap életpillérei meg vannak, de ez még nem jelenti azt, hogy nincsenek szorongásai, elbizonytalanodásai, hogy mindig érti önmagát, hogy nem változik a stílusa...A "mindig is tudtam ki vagyok és nem inogok meg" nem biztos, hogy mindig az egyén fejlődését szolgálja, ez elsülhet úgy is, hogy ál önbizalma, önismerete lesz az illetőnek, hiszen már egészen korán hoz egy döntést és képet magáról. Attól, hogy" kríziseim vannak, nem tudom mit szeretnék, ez is tetszik meg az is tetszik" még nem biztos, hogy rosszul kell, hogy érezze magát az ember, úgy is fel lehet ezt fogni, hogy a szélesebb spektrumot szűkítem és adok ennek időt. Leveléből azt hallom ki, hogy valójában nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy ezt rossznak és elakadásnak titulálja és elvárása van saját maga felé, hogy hol kéne már tartania és szorong , hogy ez mikor fog egyáltalán bekövetkezni. Leveléből azt veszem ki, hogy elindult egy aktívabb önismeret felé, felfedező úton van, csak elégedetlen a tempóval , az eredménnyel és nem biztos a helyes irányban. Érdemes figyelni a megérzéseire, érdemes követni önmagát, saját magát összehasonlítva önmagával, érdemes figyelni a vágyaira, megfigyelni a gondolatait, azokban van-e hasonlóság, megfigyelni az érzéseit, mikor és mi kapcsán jönnek elő és milyen érzések vannak Önben, ha sikerül feltérképezni a mintázatokat, akkor megnézheti, honnan ismerősek azok, hova vezetnek, mit eredményeznek és mivé változtathatóak. Ha úgy érzi, hogy sokkal biztonságosabban tudná ezt szakemberrel végezni, akkor kereshet egy szimpatikus pszichológust és vele együtt ezek mentén átnézheti a jelen lehetőségeit annak összekapcsolódását a múlttal és megfogalmazhatják a jövő képeit. Csak bátran, sok minden belefér a fejlődésbe, a jólétbe, nem mindig a legbiztosabb és meggyőzőbb út a helyes és egyedüli, szabad tévelyegni, kacskaringózni, csak tudatosan , élvezettel, tanulva önmagunkat. Sok sikert hozzá, Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
