A kérdés
Üdvözlöm.40 éves vagyok,6 éve már egyedül nevelem a fiamat,aki autista.Egy olyan kapcsolatbol lèptem ki,ahol nem voltam,nőkènt,kezelve,megcsalt a párom, és nem törődött velem,agressziv volt.Egyedülàlloságom első èvei nagyon jol teltek,èlveztem a függetlenségem.Mostanra viszont teljesen urrá lett rajtam a magàny,néha s gyerekem hibàztatom,mert ugy érzem miatta nem kellek senkinek,aztàn meg magamat,hogy tul ragadzkodó vagyok,nèha sok.Több kezdődő kapcsolatom volt ami nem teljesedett ki es folyton magamba keresem a hibàt.Nem vagyok megelégedve a külsőmmel,ujabban kedvetlen vagyok és depressziv.Társas lény vagyok minden szempontbol es ugy érzem most nincs kiut. Mindig meg akarok felelni es lehet már màr tulzàsokba esem.Mit tegyek?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Mária!
Remélem azzal tisztában van, hogy nincs tökéletes kölső csak-ha belülről érezzük hogy kellünk valakinek. És ez a valaki elsősorban sajált magunk kell, hogy legyen. Lépésről lépésre kell felépítenie az önbizalmát és a helyes önértékelését. Elsőre olyan pozítiv tulajdonásgokat és tetszőleges küllemi jegyeket kell keresnie amiket elfogad és szépnek értékel. Esetleg mások is mondták, hogy szép és jó. Ezeket nap mind nap ismerje el önmagának. Mondja többször akár orákon át -hogy "szeretem önmagam", szeretem és elfogadom magamat. Ha ez megtörtént és jól begyakorolta akár több heten át -akkor elindul a változás is. Adjon magának időt. Gondoljon arra is hogy -nincs tökéletes kapcsolat, csak olyan amelyikben egymást elfogadják.
Sok sikert!
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
