A kérdés
Tisztelt szakértő! Első éves egyetemista vagyok, egyszerűen képtelen vagyok kialakítani bensőséges, kapcsolatot a társaimmal, senkinek sem vagyok a barátja, inkább csak ismerőse. Képtelen vagyok mindennapi kommunikációt, és tartalmas érzelmi kapcsolatokkal tűzdelt kölcsönös érdeklődésen nyugvó kapcsolatokat kialakítani. Mindent megteszek ugyanakkor ennek érdekében, eljárok közösségbe, diák klubba. Sokszor visszahúzódom, nem merek nyitni, , az emberek kerülnek, vagy nehezen tudnak kommunikálni velem, ha zenés mulatság van, nem érzem jól magam a tömegben, folyamatosan azon kapom magam, hogy másokat figyelek és utánozom. Mindig igyekszem valakikhez csatlakozni, de folyamatosan lemorzsolódok. Azt érzem, mintha vakumban lennék egy-egy ilyen esemény kapcsán és csak bolyongok, félve, hogy kezdeményezzek. MI lehet a megoldás erre?Nem vagyok megelégedve a dolgaimmal, folyamatosan feszengek, azt érzem, mintha egy üres kaméleon lennék. Halállal kapcsolatos gondolataim is vannak. Köszönöm !A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Kérdező! Az Ön esetében az önértékelés, az énkép, a szelf-érzet valamilyen fokú zavara áll fenn, ami hatással van mindennapi funkcionálására, hangulatára, társas kapcsolataira is. Szorongásos és depressziós tünetekre is utal levelében, nem tudja jól érezni magát, fél, önmagát figyeli, úgy érzi, hogy nem felel meg. Életkorából adódóan Ön az identitásformálódás szakaszában van még, felnőtt személyisége még alakulóban van, sokféle hatás érheti. Pszichés világában, gondolkodásában, érzelmi életében nagy szerepe lehet gyermekkori és serdülőkori élményeknek és kapcsolatoknak. Számos olyan védekezési stratégiája is kialakulhatott, mellyekkel megnehezíti saját életét, és talán észre sem veszi ezek működésmódját, összefüggéseit. Az én-identitás alakulása, önmagunkhoz való viszonyunk jellege azonban annyira személyes és egyedi dolog, hogy erről tényleg csak az adott személyt mélyebben megismerve lehet bármit is mondani. Hogy Önnél ez a rossz hangulat, elégedetlenség, feszengés, vákuum miért van, mi ennek a háttere, hogyan tudna ebből kilépni, az csak kétszemélyes terápiás kapcsolatban fog körvonalazódni. Mindenkinek a saját útja, a saját erőforrásai és önazonosságának megtalálása lehet az, ami kivezeti a szenvedésből és egy jobb életminőség felé viheti. Javaslom, hogy induljon el az egyéni önismeret útján és keressen fel egy Önnek szimpatikus pszichológust. Leveléből úgy tűnik, hogy motivált a változásra, és megvan Önben az önismeret és az önmagával való szembenézés igénye és képessége. Sok szerencsét kívánok Önnek, üdvözlettel: Nádasdy NóraKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
