A kérdés
Tisztelt hölgyem/Uram! A nővérem az elmúlt időben furán viselkedik. Elvonul, vagy a másik szobában, vagy a fürdőben, vagy elmegy sétálni több órára. Ha érdeklődünk felőle, csak tömören válaszol, hogy minden rendben, nincs most kedve beszélgetni. Vagy egy helyben áll a lakásban pl percekig. A nővérem a fiával él, vele sem beszélget vagy foglalkozik vele. Előző munkahelyén kirúgták, mert nem ment be napokig, ezt nem is jelezte nekik, és a telefont sem vette fel nekik. Erre azóta sem kaptunk elfogadható magyarázatot. Azzal indokolta, hogy összeveszett az egyik munkatársával, és emiatt nem ment be. Ez volt másfél hónapja, ez alatt folyamatosan hiteget minket, hogy keres munkát, aztán kiderül, hogy semmit nem haladt az egésszel. Meg amikor mondjuk neki, hogy van egy gyereke, miatta keressen, akkor kb szemre hány minket Jól van na, fogok keresni! És nem lehet vele beszélni, mert neki áll feljebb, és hogy ne basszogassuk. Lehetséges, hogy valami baj van a nővéremmel, ha igen mi a teendő?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! A testvére viselkedésváltozásának hátterében sokféle tényező állhat: többek között valamilyen neurológiai vagy pszichés megbetegedés is. Érthető az aggodalma, és bizonyára jó szándékkal próbál segíteni, és nagyon nehéz lehet megélni, hogy nem hagyja, hogy támadóan válaszol. Nem vagyok benne biztos, hogy tehet róla, a legtöbb ilyen jellegű kórkép nem jár belátástudattal. Talán ez segít Önnek másként látni őt. Magyarországon, ha valaki nem ön és közveszélyes és nincs gondnokság alá helyezve sem, nem biztosított törvényileg a lehetőség, hogy kényszergyógykezelésben részesüljön, azaz akarata ellenére pszichiáter szakorvos elé kerüljön. Ezért maradnak a "finom" módszerek, rábeszélés, összefogás. Lehet, hogy a családon belül, amennyire lehet, szélesebb körben lenne érdemes erről beszélni. A fia kiskorú még, aki vele él? Amennyiben igen, akkor a területileg illetékes családsegítő, gyermekjóléti központhoz is fordulhatnak, akár anonim is tehetnek bejelentést. Legvégső esetben javaslom csak ezt az utat. Amennyiben nagykorú a gyermek, akkor is lehet segítséget kérni a családsegítőktől, de nyilván kevesebb az intézkedési kötelezettségük. A beszélgetéseikben levenném a hangsúlyt a munkakeresésről és átraknám oda, hogyan van ő, hogy érzi magát. Amennyiben a gyanú bebizonyosodik és valamilyen pszichés vagy neurológiai megbetegedés áll a háttérben, akkor nem lustaságból nincsen munkája a nővérének, hanem olyan rossz állapotban van, hogy nem képes dolgozni, munkát keresni. Először tehát az kellene, hogy javuljon az állapota, ezért Önök számára is ez lehet a lényeg, illetve lehet, hogy előbb is találnak így utat őhozzá, mintha megint a munkáról beszélnek, ami számára kudarcélményekkel terhelt, szorongáskeltő téma most. Próbáljon meg programot szervezni vele, ha mást nem egy otthoni közös sütés/főzést vagy egy sétát a környéken, ahol nyugodtan tudnak beszélgetni, elvárások és számonkérés nélkül, elfogadóan tud hozzá viszonyulni. Ekkor érdemes lehet, ha sikerül megteremteni a megfelelő légkört, felhozni a kivizsgálás szükségességét. Tudom, hogy ez egyáltalán nem ilyen egyszerű, ezért, amennyiben úgy érzi, nagyon megterheli ez a helyzet, saját maga számára is kereshet pszichológus szakembert, támogató csoportot, aki átsegíti ezen a nehéz időszakon. Üdvözlettel: Dávid ZsuzsannaKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
