A kérdés
Tisztelt válaszoló! 15 éves lányom elmondta, hogy ő valójában fiú. Kb. féléve jött rá, hogy így van, hogy ezért nem találja a helyét. Nagyon sokat szomorú, elrejti a testét, ha nem muszáj, nem megy emberek közé. Nehéz ezt hallani, átélni, főleg, ha vannak kétségeim. Pszichológiai eszközökkel ki lehet- e deríteni, hogy ez végleges, valós, a fizikai változtatás felé vezető helyzet-e, vagy csak átmeneti megtagadása született nemének? Lányomnak ugyanis 10 éves korától jelentős problémát okozott lelkileg is, hogy jelentős nagyságkülönbséggel fejlődtek ki a mellei, eztés ezzel együtt magát nehezen fogadta el. Kicsit úgy érzem, hogy annyira megutált nőnek lenni, hogy inkább a fiúságot választotta. Kérem, abban is segítsen, hogy személyesen kihez fordulatok, ki foglalkozik ezzel. A választ előre is köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves kérdező!
A transzneműség egy létező jelenség, amikor a nem, amelybe született valaki nem konfortos neki, nem érzi magáénak. Ez egy idegen test érzéssel is jár, tehát a saját testem, mintha nem az enyém lenne, mintha kicserélték volna a testemet, hiszen a lelkemet nem követi le.
Ebből érezhető is, hogy így nem szívesen szembesülne ezzel az állapottal, szégyelli esetleg magát, és kerüli a társaságot. A 'nem találom a helyem a világban' érzése esetleg abból is fakadhat, hogy nem talál értő fülekre, mikor erről beszélne, vagy egyszerűen nincs közeg, aki erre vevő lenne. Így a gyermek magára marad a problémájával, és nem kap szociális támogatást. Egy együttérző beszélgetés ezen sokat segíthet, amikor meghalljuk a gyermekünk gondolatait, és nem problémát akarunk orvosolni, hanem beleérezzük magunkat az ő helyzetébe, empatizálunk vele.
Végleges-e ez? Ezt nehéz megmondani. Javaslom egy ehhez értő klinikai szakpszichológus felkeresését, aki meg tudja állapítani majd, hogy ez hogy néz ki. Szülői oldalról pedig a gyermek támogatása abban, hogy elfogadja saját magát nagyon fontos. Az idővel eldől majd, hogy később is így érez-e, de ez nem a mi tisztünk mérlegelni, meg hát jósok se vagyunk. Bár az állítható, hogy ha ilyen testi és lelki 'problémák' merülnek fel, akkor az valamit jelez, ezzel foglalkozni kell.
Választás-e? Egyértelműen nem. A transzneműség egy komplex jelenség, de semmiképp nem döntés kérdése az, hogy diszkomfortosan érzem magam a saját testemben. Ha választásnak mondjuk, akkor azt akarjuk mondani, hogy ez az ő 'döntése' volt, ő 'akarja' így, ami nem igaz. Inkább úgy gondolhatunk erre, mint genetikai, társas, és lelki folyamatok egyvelege. Illetve nem a 'miért?' a fontos, hanem a 'hogyan?'. Hogyan érez most jelenleg? Hogyan szeretne élni, kinézni, érezni? Ő milyennek éli meg magát? Mi a vágya? stb.
Összegezve, elfogadást és odafordulást érdemes tanúsítani, hiszen, ki más tudná legjobban támogatni és elfogadni a gyerekét mint a szülők. Illetve ez is jelentheti a legnagyobb segítséget a helyzettel való megbírkózással. Ezen felül javaslom egy klinikai szakpszichológus felkeresését is, aki tud választ adni a kérdéseikre, és segít a feldolgozásban is. Javaslom ezeket a kulcsszavakra rákeresni az interneten, vagy akár ezen a felületen is: transzneműség pszichológus, klinikai szakpszichológus LMBTQ
Üdvözlettel:
Juhász Bence
Pszichológus
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
