A kérdés
Tisztelt Pszichológus! 19 éves vagyok.Pszichológia és a szociális munka szakon gondolkozok. Iskola-,börtön-,szervezet-,gyermekpszichológus nem szeretnék lenni. Kutatónak meg sokat kell olvasni. Nem tudom illene e a személyiségemhez. Nem tudom szeretnék-e segíteni?(inkább a gondolkozás,igazság érdekel). Lehet túl tudatos és komoly személyiséggé változnák? Kicsit lassabb lennék? Jó lenne több órát egy nap egy szobába elemezni másokat? Többrétűbb munkát akarok? Milyen kérdést tegyek fel magamnak?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Martin!
Az Ön korában teljesen normális, ha az embert kétségek gyötrik a pályaválasztással kapcsolatban. A pályaválasztás felnőtt életünk talán első igazán komoly döntései közé tartozik.
Pszichológiát azért jó tanulni - véleményem szerint - , mert a fent említett szakirányokon túl is rengeteg lehetőség van az elhelyezkedésre. Az alapképzés időtartama 3 év, ott a hallgató megismerkedik a pszichológia számos területével, mégsem kell egy mellett elköteleződnie.
Ha esetleg emellett döntene és mégsem tetszene a segítő szakma, akkor is még rengeteg ideje marad irányt változtatni. A legfontosabb dolog, hogy kitapasztalja, hogy miben érzi magát igazán komfortosan. Sokunknak ez egy időigényes folyamat, azonban megéri bátran belevetnünk magunkat kérdéseinkbe. Tudniillik, választ csak azok kapnak, akik mernek kérdezni. :)
Ha nehezen bír kétségeivel, ajánlom, hogy töltsön ki pályaorientációs kérdőíveket. Ezek Ön is ki tudja értékelni a megoldókulcs alapján és jó támpontot adhatnak önmagunkkal kapcsolatban. Jó megoldás lehet még, egyetemi nyílt napok meglátogatása, ott hasznos információkkal tudnak szolgálni a már a szakon tanuló hallgatók és tanárok, vagy egy szakképzett pszichológustól segítséget kérni a pályaorientációban. Remélem segítségére válnak az itt leírtak!
Üdv,
Németh Attila
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
