A kérdés
Kedves Pszichológus! Huszonéves vagyok és sajnos a betegségem miatt idegesítőnek tartanak a barátaim. Bipoláris zavarom van már 2 éve. Járok vele orvoshoz aki tartja bennem a lelket de nem sok sikerrel. Ez ugye gyógyíthatatlan betegség és emiatt csalódott vagyok. Amikor jó kedvem van akkor túlzottan is és elviselhetetlenül viselkedek az órán észre se veszem. Például súlyos röhögőgörcsöt kapok folyamatosan nevetek minden apró poénon. Tanárral leállok vitatkozni azt hiszem jobban értek hozzá és felállok a padból úgy vitázok vele. Vagy például végigbeszélem az előadást és tanár minden szavába belevágok és okoskodok. Ő meg kinevet engem meg hülyét csinálok magamból. Csoporttársaim ezek miatt idiótának tartanak és mondják is. Megfigyeltem hogy tavasz közepén mindig felpörgök meg tél elején is. A rossz hangulatom ősszel van meg nyár vége fele. Most is magam alatt vagyok de inkább legyek ilyen csendes legalább nem néznek annyira hülyének. Mit tegyek? Mi a végleges megoldás? Köszönöm a segítséA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Fiatalember! A bipoláris hangulatzavar jelenlegi tudásunk szerint jól kezelhető és karbantartható. Rendszeresen keresse fel az Ön kezelő pszichiáter szakorvost, különösen a kritikus időszakok közeledtével. Ilyenkor előfordul, hogy módosítani kell a gyógyszerein. A közösségben, magánéletben tapasztalható alkalmazkodási nehézségekre azonban Önnek igenis van befolyása. Leírása nagyon pontos, hiteles. Aki képes ilyen elfogulatlanul értékelni saját viselkedését, az biztosan képes is egy kis odafigyeléssel pozitív irányba módosítani azt. A kérdésében már ott lapul a válasz is. Valóban nem szükséges felhívni magára iskolatársai figyelmét ellenszegülő, kritikus magatartásával. A hangulatának ingadozása megváltoztatja mások viselkedésének észlelését is, ezért lehetséges, hogy félreértelmezi mások szándékát. Lehet, hogy jobbnak, de lehet hogy rosszabbnak ítéli meg a külvilágot. Igyekezzen önmegfigyelés alapján elkülöníteni belső állapotait és a külvilág eseményeit. Kerülje a szélsőséges megnyilvánulásokat! Tanuljon meg olyan technikákat, amelyek segítségével provokáció mentesen közölheti véleményét. Keressen fel segítő szakembert, akivel kétszemélyes helyzetben megtanulja és gyakorolhatja a sikeres alkalmazkodást. Később kisebb létszámú terápiás jellegű csoportban való részvétel is sokat segíthet. További sikeres önfejlesztő munkát kívánok! Üdvözlettel: Szabó Anna klinikai szakpszichológus