A kérdés
Kedves Pszichológus! Egzisztenciális válságban élet évek óta. Az egyetemnek tudtam be, hogy nem tudom, mit akarok, jó-e ez ami van, stb. Azt gondoltam, majd ha bekerülök az igazi szakmába egy munkahelyen, megváltozik a dolog. Az elején élveztem is, értelmet találtam az életben, de 2 hónap után azt érzem, hogy nem illünk mi össze, a szakma meg én. Viszont fogalmam sincs "kivel" illenék össze, és ezen nem segítenek a pályaválasztási tesztek sem. Bejelentkeztem karriertanácsadásra, de nem tudom, mennyit segítene. Igazából azt hiszem, a pályán is csak azt "játszom", mint az életemben. Nem találom sehol se a helyem. Nincs semmi, ami boldoggá tenne. Negatívan látom magamat, fuldoklom az önsajnálatban, és ami megijeszt, hogy még jól is esik... Ülök itthon és tudom, hogy jót tenne ha kimozdulnék a komfortzónámból, kipróbálnék új dolgokat, megkeresném amit élvezek, ami boldoggá tesz, de csak eddig jutok. Mindig megtalálom, hogy de miért ne, de úgyse lesz jó. Nem jó ez így, de akkor hogy? :(A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Érdeklődő! Ahogy említi, már igen hosszan él valamilyen diszkomfort érzéssel együtt, egzisztenciális válságnak nevezi. Egy ilyen, az alapvető hangulatot beárnyékoló érzéssel nagyon nehéz lehet már ilyen régóta megküzdeni. Mindenképp jó hírnek érzékelem, hogy tudatosan foglalkozik a nehézségével és rálátása van annak változásaira is. Ehhez úgy gondolom erőre, energiára van szükség, ami úgy látszik meg van Önben. Először bízott abban, hogy elmúlik a munkába állással, majd pedig több irányú segítséget kért. Ennek egyik formája jelenlegi levele is. Az össze nem illés, melyet említett levelében, szólhat természetesen valóban arról, hogy nem találta meg, mit szeretne igazán kezdeni munkájában, illetve mutathatja egy mélyebb, másfajta elakadást is, melynek az egyetem-munkahelyi nehézségek csak következményei, „tünetei”. Az egyetem választása, és utána a munkába állás nehéz időszak, komoly döntések, melynek felelősségét saját magunknak kell vállalni. Ekkor megváltozik markánsan az élethelyzetünk, körülményeink, sok új kihívással kell megküzdenünk, többek között újradefiniálni kapcsolatainkat családon belül és azon kívül is. Különböző elköteleződéseket vár el a környezetünk, amire nem biztos, hogy már készen állunk. Ebben az időszakban tehát számos olyan változás történik, mely nehézséget, félelmet, megakadást eredményezhet. Az otthonülős, nem csinálok új dolgokat stb. spirálba viszonylag könnyű belecsúszni, egy idő után kitaposott ösvénynek fog látszani, és szinte biztonságosnak, tulajdonképpen szerethetőnek fog tűnni. Ezért az aktív kimozdulás, a változtatás nem lesz kívánatos alternatíva. Fontos itt megjegyezni, hogy a környezet, barátok, család, párkapcsolat milyen visszajelzéseket, segítséget vagy egyszerűen csak megértést tud tanúsítani Ön felé. Erről a részről nem írt, azonban érdemes figyelni a környezetében élő emberek reakciót, viszonyulásait az Ön irányában. Olykor pedig előfordul, hogy külső segítségként szakemberhez érdemes fordulni, hogy a kivezető útkeresésben, melyhez sok energia szükséges, ne egyedül kelljen megküzdeni minden akadállyal. Kívánom, hogy sikerüljön, és előrevivő döntéseket hozzon meg!Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
