A kérdés
Jó napot! Angliában élek 5 éve. Párommal most év elején szakítottam. közel 7 évet voltunk együtt. 25 éves lány vagyok. Szóval március óta egyedül élek. vagyis több munkatársammal egy házban, de egyedülállóként. Próbálom keresni magamat, próbálok barátokat találni, próbálom kitalálni azt hogy hogyan érezhetném azt hogy van bárminek értelme. általában 7ből 6 napot dolgozok és gyakran szoktam túlórázni is. Kell a pénz, hogy törlesszem a felvett hiteleket. Talán leginkább az a problémám, hogy van sok dolog amit szeretnék csinálni. pl.: apróságok: könyvet olvasni, az angolt tanulni, sportolni elkezdeni, spórolni.. de eddig bármibe is kezdtem bele 1-2 nap alatt elveszítettem a motivációmat, vagy akár már el sem kezdtem a dolgokat. Talán örök álmodozó vagyok, de soha nem fogok tenni azért, hogy jobb legyen? A későbbiekben arra szeretnék majd rájönni hogy milyen területen tudnám elképzelni magam.. de egyelőre annak is örülnék ha az apró kis elképzeléseimet nem szabotálnám folyamatosan.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Egy ilyen hosszú kapcsolat végén (és távol a családtól) természetes, hogy nehezen találja a helyét és azt, hogyan tovább. Viszonylag fiatalon kezdtek közös életet külföldön, egymásra utalva, egymásra támaszkodva. Közösen alakították ki céljaikat, szokásaikat, közös terveik is lehettek. Ezen a közös úton haladt ön is márciusig. Érthető, hogy 7 év együtt töltött idő után nehéz új, egyéni célokat, motivációkat építeni. Időbe telhet megtalálni, hogy ön mit szeretne, hogyan szeretné élni az életét, milyen új úton szeretne haladni. Egy kapcsolat megszűnésekor hasonló gyászfolyamaton megyünk keresztül, mint amikor egy szerettünk eltávozik az élők sorából. Minél hosszabb és bensőségesebb kapcsolatról van szó, annál inkább lehetséges, hogy több idő kell az elválás feldolgozásához, meggyászolásához, elengedéséhez. Mindegy, hogy ki kezdeményezte a szakítást; ilyenkor tulajdonképpen új életszakaszt kezdünk el. Minden változás, minden újdonság ijesztő lehet, hisz' nem mindig tudjuk, mire számíthatunk. Fontos ilyenkor a barátok, a család támogatása is. Ne szégyelljen hozzájuk fordulni, segítséget kérni, akár egy értő fülre vágyik, aki meghallgatja, akár valakire, akivel közös programot szervezhet. Az álmodozást bár ön most negatív fényben tüntette fel, de az álmokból lesznek a célok; ezek visznek előre. Önnek vannak álmai, tervei, szeretné megismerni magát és megtalálni a hivatását, tehát vannak céljai! Most talán még szüksége van egy kis időre, hogy teljes erővel odaálljon a starthoz. Túlzott elvárás lenne egy helyből hat lépcsőfokot ugrani és egyszerre mindent megugrani, megváltoztatni. Válasszon először csak egy apró dolgot, és azt kezdje el apró lépésekben (pl. minden este fél oldal olvasása egy könyvből). Adjon időt magának erre az átmeneti időszakra. Hozzám is fordulhat bizalommal, ha ebben az időszakban szüksége van egy külső kísérőre. Szeretettel fogadom tanácsadásra skype-on. Üdvözlettel, Juhász NóraKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
