Mitől lettem családapából tróger

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves László, A jelenség, amelyről ír nagyon gyakori és általában 40 éves kor környékén jelentkezik, ezért úgynevezett „életközépi válságnak” is szokás nevezni. Ahogy Erik H. Erikson, híres pszichológus mondja, a fejlődés egy életen át tartó folyamat, amely azt jelenti, hogy az embernek minden életszakaszban más-más problémával, krízissel kell megküzdenie. Ebben az elméletben a felnőttkor legfontosabb feladata a teremtés és a munka, azaz létrehozni valamit, ami fennmarad utánunk. Ez az életszakasz sok szempontból hasonlít a tinédzserkorra, ahogyan Ön is utal erre, hiszen számos, az identitásunkkal kapcsolatos kérdés újra aktuálissá válik: Ki vagyok én? Mit értem el eddig? Mi a célom még az életben? Jó irányba haladok? Az egyén ilyenkor sok szempontból megkérdőjelezheti eddigi életét, korábbi döntéseit, hogy valóban ott tart-e, ahol szeretne. Különösen azért, mert az emberek többsége ebben a korban már sok kitűzött célját elérte, azaz családot alapított, gyerekei születtek és a karrier, munka szempontjából is csúcsra ért. Nem véletlenül használjuk a „válság” szót, hiszen ez valóban egy nehéz, kihívásokkal teli időszak lehet, amikor sok változás történik velünk. Ugyan nem írja, de a címből feltételezem, hogy gyerekei is vannak. A gyerekek megjelenésével és növekedésével, a párkapcsolatok minősége is változik. Más problémákkal, szerepekkel néz szembe egy újonnan házasodott pár, egy csecsemőt, egy kisgyermeket vagy egy kamaszt nevelő család is, ami bizonyára hatással volt az Ön és a felesége kapcsolatára is. Ez sok esetben a kapcsolat átrendeződését várja el a pároktól, ami azonban korántsem egyszerű feladat. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban megnövekszik a válások száma, sokan fiatalabb párt keresnek, kikacsintgatnak, ahogy erről Ön is mesél. Az ember átértékeli az anyagi helyzetét, esetleg másokhoz hasonlítja magát, de az is előfordul, hogy munkahelyet vált. Sokan ebben a korban kezdik el érezni, hogy az egészség sem örök, amelynek érdemes egyre nagyobb figyelmet szentelni, valamint a szülők elvesztése is egyre gyakoribb, ami ugyancsak megtörtént Önnel, szintén erős megpróbáltatás elé állítva Önt. A fentiek alapján nem véletlen, hogy ebben a megterhelő időszakban gyakran eltűnik odabentről az örömre való képesség, a motiváció. Az első, hogy felismerje ezt az élethelyzetet és elgondolkodjon azon, vajon mitől alakult ki. Fontos a múlttal való számvetés, valamint a még kiaknázatlan, egyelőre láthatatlan lehetőségek felkutatása. Tényleg vége a kapcsolatának a feleségével? Vajon mi az a dolog, aminek éppen eljött az ideje, hogy megvalósítsa? Vannak-e esetleg korábbi álmai, hobbijai, lemondott tervei? Próbáljon meg örülni magának, és megtalálni azt az utat, amit társadalmi elvárásoktól mentesen szívesen járna. Ez sokszor sokáig tartó, ám korántsem lehetetlen feladat. Sok sikert kívánok hozzá! Lőrincz-Erdélyi Krisztina