A kérdés
Üdv Arról van szó hogy , sok év után párkapcsolatban élek , és a hölgy éretebb mint én picivel és vannak elvárásai amit én egyről- kettőre nem tudok megoldani , meg 6 évig egyedül voltam , de most becsöppent az életemben és úgy érzem hogy jó de mégis néha tehetetlen vagyok , adót önbizalmat de még hiányzik, a szexuális életem , nem volt igazán és félek e teren hogy mi lesz , szülök el élek és most úgy érzem sokat óvtak emiatt hiányzik a férfiasságom úgy értem hogy a párom néha gyerekesnek hisz , most érzem azt hogy átlépem azt a határ amit , megkel tenem , jövőm szentpontjából , de úgy érzem ha nem teszem akkor elveszitek mindent és előró kell kezdenem , pedig erre a boldogságra vágytam úgy hogy mindenem megvan ha meg teszek rosszul teszem. tehetetlen vagyok , ha tud valaki segíteni el megyek személyesen is de depresszió lettem ettől és úgy éreztem minek lenni ezen a világon ha nem tudom elérni a üdvözlom FeriA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Feri! Elég sok problémakört megjelölt, melyből, valamint levelének tartalmából is arra következtetek, hogy bár örül az alakuló párkapcsolatának, nagyon sok félelem is keletkezett Önben. Nehéz eldönteni, mitől fél jobban. Attól tart inkább, hogy a hölgy elvárásait nem tudja teljesíteni, és emiatt őt elveszíti, vagy attól, hogy átlépve egy határt a szülői ház biztonsága, jelenlegi életformája is veszélybe kerül? Először néhány sor a nevelésről, a szülők szerepéről: Bár a szülők feladata óvni a gyermeküket, de az is, hogy bíztassák őket a világ megismerésére, támogassák az önálló szárnypróbálkozásokat, segítsék a gyermekek leválását. Ugyanakkor szülőként sem vagyunk egyformák, és nem vagyunk tökéletesek sem. Vannak szülők, akik túlzásba viszik a féltést, talán maguk is túlzottan fenyegetőnek, veszélyes helynek élik meg a világot, s emiatt közvetítik ezt a gyermeküknek. S gyerekként is különbözőképpen reagálunk, egyesek lázadnak, könnyebben kilépnek, amikor eljön az ideje, mások nem mernek változtatni, inkább belebetegednek egy tarthatatlan helyzetbe. Az azonban biztos, hogy idővel mindenkinek fel kell (kellene) nőnie, és vállalnia kell a felelősséget a saját életéért. Nem hivatkozhatunk arra, hogy a szüleink mit tettek, vagy mit nem. Kedves Feri, levele alapján úgy látom, Ön most olyan helyzetbe került, melyben vívódik, érzi, hogy lépnie, változtatnia kellene, miközben fél is tőle. Arra bátorítom, ne várjon tovább, szánja el magát, alakítson ki önálló, felnőtt életet! Felnőttként számíthat arra, hogy képes lesz párkapcsolatot is kialakítani, fenntartani. Arra is panaszkodik, hogy hiányzik a szexuális élete, feltehetőleg erre (is) utal később, amikor azt írja, „ha nem teszem, akkor elveszítek mindent, és elölről kell kezdenem… ha meg teszek, rosszul teszem”. Nos, igen, egy felnőtt párkapcsolat része a szexualitás is. Azonban a szexuális örömnyújtásban és élményszerzésben is jelentős szerepe van a tanulásnak. Sokszor nem sikerül elsőre úgy, ahogy azt álmainkban elképzeljük. A kudarc esélye akkor különösen megnő, ha túlzott elvárásokkal, félelmekkel kezdenek hozzá az együttléthez a felek. Egy-egy sikertelen próbálkozás azonban nem jelenti azt, hogy mindent elveszítenek. Ha elfogadja, hogy mint az élet oly sok más területén, itt is van felkészülés, tanulás, lehet kis lépéseket tenni a cél felé, akkor talán nem nehezedik Önre olyan rettentő teherként, elviselhetetlenül nagy próbatételként ez az egész helyzet. Az, hogy jelenlegi társa Ön mellé tud-e állni, tudja-e Önt kísérni az útján, nem tisztem megítélni. Bár ritka, amikor a felnőtté válás lépéseiben ugyanaz a társ kíséri végig a botladozásainkat, de persze nem kizárt. Ha a félelme továbbra sem csökken, bénítónak érzi helyzetét, kérje szakember segítségét! Kívánom, hogy legyen ereje megtenni azokat a lépéseket, melyek szükségességét Ön is látja! Dr. Rostás RitaKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
