A kérdés
Lassan 58 éves leszek. Kilenc éve elváltam. Két fiam gyakorlatilag velem maradt, de anyjukkal is tartják a kapcsolatot. Kb. egy éve egyik fiam lakást vásárolt. Össze költöztünk. Új helyre kerültem. Van egy bizonyos jövedelmem,de mellette megpróbálok dolgozni. Lelki állapotom olyan, hogy legszívesebben fel sem kelnék. Szorongás, hogy az új munkahelyemen nem felelek meg. Félelem a nem várt rossz dolgoktól. Még nem vagyok cselekvőképtelen, mert azt nem tudtam eddig sem, és ezután sem tudnám elviselni, hogy emiatt valami negatív történjen a gyerekekkel, velünk. Próbálkoztam nyugtatóval, de az még inkább "ledermeszt". Köszönöm a választ!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, a leírtak alapján azt gyanítom, hogy depressziós, vagy depresszió-szerű tünetektől szenved. Ennek nem jó kezelése a nyugtató, hiszen - és ez a leírásából is kiderül - nem a nyugtalanság a legfőbb baja, hanem az, hogy nehezen kel fel, nehezen cselekszik, nehezen dolgozik - gondolom nehezen is leli kedvét a dolgokban. Depresszió esetén mind gyógyszeres, mind pedig pszichoterápiás kezelés (vagy a kettő kombinációja) is szükséges lehet, és az esetek döntő többségében hatékony is. Vagyis tényleg ne nyugodjon bele abba, hogy nincs jól - különben túl fiatal is ehhez. Javaslom, hogy a háziorvosától kérjen információt a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelésről, és kérjen beutalót is, ha szükséges. Kérdezze meg a pszichiáter véleményét a kezelési lehetőségekről. Amit Ön is megtehet: keressen örömforrásokat, bármit, ami örömmel, elégedettséggel töltheti el, ami a lelkét ebben az értelemben "táplálhatja". Bármilyen sikeresen elvégzett feladat, örömmel elfogyasztott finom étel, séta a szabad levegőn... stb. jót tesz. Nem tudom, miért lakik együtt a fiával, hogy ez valamilyen korlátozó betegség következménye-e, vagy más az oka. Fontos, hogy ezen körülmények között is minél inkább megőrizze a "cselekvőképességét", önállóságát, hogy erejéhez mérten kivegye a részét az otthoni feladatokból, mert az ezzel kapcsolatos elégedettség is jót tesz a tartásának, önbizalmának. Üdvözlettel: Biró Eszter