Mit Tegyek .Hogy a 30 éves fiam . ki jöjjön a mély depresszióbol--?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Édesanya ! Sajnálom, hogy ilyen állapotban van a fia. Ha a balesetet megelőzően nem volt ilyen az állapota, akkor ez azt jelenti, hogy nem sikerült neki feldolgoznia az akkor történt eseményeket és következményeket. Nem tudom milyen volt a baleset, hány éves volt akkor, hogyan élte meg az eseményeket, voltak-e tünetei? Megtörténhet, hogy nem dolgozta fel kellőképpen és amint mondja, most is egy ledermedt állapotban tartja magát. Ennek számos haszna is lehet a számára, ami sokszor nem is tudatos, csak így tud megküzdeni bizonyos nehézségekkel. Mit tud Ön mint anya tenni? Ez nagyon nehéz kérdés, mert egyik oldalról a szülő az, aki mindent megtenne a gyerekért és nyilván nagyon nehéz végignézni ezt a fajta leépülést és stagnálást, másrészt, pedig a felnőtt gyerekek ha nem kérnek segítséget nagyon nehezen befolyásolhatóaik. Sokszor akár ellenségként is kezelhetik a szülőt, ha az meg szeretné őket változtatni és sokszor valamilyen harag folytán nem is szeretnének változni. Erőnek erejével nem küldheti el sehova, viszont beszélgethet vele az érzéseiről, a teveiről, a lehetőségeiről és azt is elmondhatja, hogy az Ő döntése, hogy ezekkel az információkkal, nehézségekkel mit kezd. Saját aggályairól, szorongásairól, szomorúságáról is beszélhet. Ami még szembeötlő a levelével kapcsolatosan, hogy a fia nem dolgozik, viszont mégis albérletben lakik. Ki az aki őt anyagilag támogatja és vajon ha támogatva van, van-e elég motivációja arra, hogy dolgozzon, változtasson az életén? Azt gondolom, minél jobban átad neki bizonyos területeket, melyekben önállósodhat, annál nagyobb reményeket fűzhet a változtatáshoz. Köztudott, hogy azok a pszichiátriai betegek épülnek fel a leggyorsabban, akik munkaterápiában vannak, rendszeresen művészkednek, célokat valósítanak meg, akik csak ülnek és szedik a gyógyszereket, akár évtizedekre is leragadhatnak ugyanabban az állapotban. Ami még talán fontos, hogy a pszichológushoz az érett , bátor emberek mennek, azok, akiknek már van némi belátásuk a problémát illetően és persze azok, akik változtatni szeretnének a berögzült sémáikon, mert épp a buszbalesetek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy az élet véges és az életet sokféleképpen lehet használni és élni! Remélem sikerül beszélnie a fiával, több önállóságot adni neki és közösen kitalálni olyan foglalatosságokat, melyek megmozgatják. Üdvözlettel Balázs Nelli