A kérdés
Üdvözlöm! Gimnazista 3 osztályos lányommal minden évben vita és veszekedés után kezd el valamennyire tanulni. Nem lenne buta,de nem tudom miért nem tanul. Azt mondja nincs csak 1 egyese. De eddig bíztam benne. Kíváncsi voltam a jegyeire. Már 8db 1ese van. Magyarból 6db es 1 3as. Angolból 2db 1es 1 3as. Nem tudom miért hazudik. Sokszor hazudott sokszor kiderült. 2 nővére. Majdnem kitűnő tanuló. Egyetemisták. Ő miért nem tud példát venni. Nem buta hanem lusta. De mit csináljak? Nem tudom tanulásra ösztönözni. Ilyenkor mindig összeveszek vele. Leszidom,ő magyarázkodik. Már túl vagyunk azon hogy legyen jó viszony köztünk. Én mindig megadom az esélyt hogy most mindent belead. De úgy érzem feladom. Tehetetlen vagyok. Nincs erőm 8-10 óra munka után vele még tanulni. Hétvégén sütök főzök takarítok,a kollégistákra 3 napra előre főzök. Hétköznap esténként,itthon hármunkra. Német nyelvvizsgára készülök kell a munkámhoz. Hogyan vegyem rá a tanulásra? Előre is köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Marianna!
Először is teljesen természetes, hogy nagyon kimerült fizikailag, lelkileg, szellemileg ennyi munka, háztartási teendő és tanulás mellett, és így már úgy érzi, nincsen kapacitása foglalkozni a gimnazista lánya rossz jegyeivel – egyszerűen ez már túl sok stressz.
Ahhoz, hogy érdemben segíteni tudjon a lánya problémáján, először – paradox módon – kicsit félre kellene tenni azt, és önmagára koncentrálni: megpróbálhatná csökkenteni a saját feladatait és növelni a feltöltődését.
Például: vannak-e olyan feladatok, amelyeket esetleg a munkahelyén át tud adni valaki másnak, vagy az otthoni teendőkben (főzés, takarítás stb.) tudnak-e segíteni az egyetemista és gimnazista gyerekek (vagy biztosan mindent egyedül Önnek kell elvégeznie..?) Melyek azok a munkák, feladatok, amelyeket – legalább ideiglenesen, amíg a német nyelvvizsgára készül, vagy akár hosszabb távon is – hanyagolhat, háttérbe szoríthat a különböző életterületein (a munkahelyén, illetve a magánéletében?) Nagyon fontos képesség, hogy az ember tudjon segítséget kérni, és úgy látszik Ön már rendelkezik is ezzel a képességgel, mivel erre az oldalra is minden bizonnyal éppen ezért írt: észrevette, hogy egyedül nem megy, és segítséget kért. Otthon, vagy a munkahelyén meg tudja-e próbálni ugyanígy jelezni, hogy szüksége lenne rá, hogy mások levegyenek terheket a válláról?
Másik oldalról pedig mit tudna tenni saját magáért, hogy kicsit töltődjön testileg-lelkileg, és jobban meg tudjon küzdeni az Önre váró különböző kihívásokkal? Tudna-e valahogy többet és jobban aludni, egészségesen táplálkozni, sportolni, kimenni a természetbe, kreatív hobbit űzni – bármit, amit Ön szeret(ne) csinálni.
Ha fentieken – saját stressz csökkentése és feltöltődés növelése – sikerül egy kicsit változtatni, utána talán könnyebb lesz tiszta lapot nyitni a gimnazista lánnyal.
Meg lehet nézni tágabb perspektívából, hogy most mi a helyzet, és ahhoz reális célkitűzést kapcsolni. Pl. menthető-e még a helyzet az adott tantárgyakból, vagy már elkerülhetetlen a bukás? Mehet-e javítóvizsgára, vagy annyi a bukás, hogy évismétlésre fogják kötelezni stb.? Illetve, akármilyen nehéz is, a felelősséget egy kb. 18 éves fiatal esetében, időszerű lenne neki átengedni. Neki mik a céljai jelen helyzetben, és mik a hosszútávú tervei, pl. milyen pályára készül? Mennyire fontosak a jó osztályzatok a neki tetsző pályán? (Ön el tudja-e fogadni a lánya pályaválasztását..?) Amennyiben ő lehetőséget kap átgondolni a saját helyzetét, kezébe venni az élete irányítását, valószínűleg motiváltabbá válik.
Esetleg el lehet menni a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálathoz pályaválastási tanácsadás szolgáltatást igénybe venni.
Önnek pedig jó szívvel ajánlom többek között Joanna Faber és Julie King Beszélj úgy, hogy meghallgassa – Amikor nem hallgat rád – Hiszti, nyafogás, kiborulás és más kihívások (Jaffa Kiadó, 2024) vagy Thomas Gordon P.E.T. – A gyereknevelés aranykönyve (Gordon Kiadó, 2023) című könyveket, jó kapaszkodókat adnak a serdülőkkel való kommunikációhoz, problémamegoldáshoz – ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz.
Bízom benne, hogy sikerül hamarosan békésebb vizekre evezniük.
Üdvözlettel:
Németh Ágnes
Tanácsadó szakpszichológus, Sémakonzultáns
