A kérdés
Jó napot kívánok. Körülbelül az általános iskola felső tagozatától fennálló, szélsőséges hangulatingadozásom van (jelenleg harmadéves egyetemista vagyok), amin egyáltalán nem segítenek az apámtól érkező negatív megjegyzések. Bármit teszek (iskolai teljesítmény, munka), az sosem elég (jó), gyakran kapok "sírógörcsöt". Talán emiatt is, ha bármi rossz dolog ér, vagy hibázom, hamar eljutok addig a pontig, hogy megforduljon az öngyilkosság gondolata a fejemben, ami (véleményem szerint) jóval többször fordul elő, mint kellene. Az általános hangulatomat is befolyásolja ez az egész, sok barátomat eltaszítottam magamtól, abban a hitben, hogy nekik sem vagyok megfelelő. Az emberi kapcsolataimat felszínesnek, és javarészt egyoldalúnak érzem, a barátsággal közeledésben hátsó szándékot sejtek. Rendszeres zuhanással és menekülésképtelenséggel kapcsolatos álmaim vannak, ill. kellemetlen élményeim visszatérnek "flashback" formájában. Válaszát előre is köszönöm.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Nagyon sajnálom, hogy ilyen módon éli a mindennapjait, a fiatal éveit. A jó hír az, hogy az említett problémák kezelhetőek. A kisgyerek amikor negatív visszajelzést kap, még nem tudja elhatárolni magát azoktól, úgy gondolja, ha szidják, boldogtalanok körülötte, az arról szól, hogy ő rossz. A felnőtt embernek sem esnek jól ezek a visszajelzések, viszont ő már megtanulhatja, hogy ez nem róla, neki szól és ettől mint ember nem is rossz. Önnek már rendelkezésre áll minden eszköz, hogy megvédje magát, akár úgy, hogy visszajelez, hogy ez mennyire rossz Önnek, akár azzal, hogy elköltözik vagy pedig ha minden inger marad a régi átváltoztatja a gondolkodását. A kognitív terápia, a REBT nagyon jó filozófiai alapot nyújt ahhoz, hogy megértsük, hogy nincsenek rossz és jó emberek és azt is megtanítja, ha folyamatosan kapunk negatív üzeneteket, azokat, hogyan tudjuk magunktól függetlenül kezelni. Ha úgy érzi, hogy nem tud egyedül megbirkózni a gondolataival és ijesztőek a feljövő érzések és belső élmények jó lenne, ha ezt megosztaná egy Önnek szimpatikus klinikai szakpszichológussal. Mit tudna még tenni? Mindenképpen keressen olyan foglalatosságokat, amelyekkel levezetheti a feszültségét, közelebb kerül Önmagához. Nagyon hasznosak a művészeti tevékenységek, a fizikai munka, a sport, de bármi más is. Az a fő cél, hogy az önmarcangolás és szorongás helyett a fókuszt az " itt és most" megerősítésére helyezze át és mindig apró célokat megfogalmazva megélje az aznapi sikert vagy legalább a törekvést afelé. Ahogy írja, megrendült az alap bizalma saját magába, a környezetébe, az egész világba, ezt jó lenne minél előbb helyretenni, hiszen az élet teli van lehetőségekkel, új pillanatokkal és biztosan nagyon direktnek hangzik, de általában rajtunk múlik, hogy megéljük-e, használjuk-e ezeket a lehetőségeket, vagy energiánkat olyan dolgokra használjuk, amik valójában nem is rajtunk múlnak ( frusztrált apa...) és csak messze visznek bennünket igazi vágyainktól. Az a tapasztalatom, hogy azok az emberek lesznek rosszul, akiknek nincsenek vágyaik, új ötleteik, csak úgy vannak. Elgondolkodhat, hogy mi az ami mindig kíváncsisággal töltötte el, de valamiért lenyomta. Most elő lehet venni ezeket a régi kincseket. Sok sikert kívánok hozzá és sokszor nagyon hasznos segítséget kérni, akár csak néhány alkalom erejéig, mint egyedül vergődni. Üdvözlettel Balázs Nelli