A kérdés
Az elmúlt időszakban sok rossz dolog történt velem. Halál és súlyos betegség is történt a család/barátaim körében. Talán ez is lehet az oka de 3-4 hete nagyon magam alatt vagyok. Éjjelente alig alszok, rengeteget sírok pedig azelőtt sose mutattam ki ilyesfajta érzelemeim. Korábban is küzdöttem autoagresszióval de ez így egyre nehezebb és többször előfordul, hogy nem sikerül legyőznöm. Semmi nem ad olyan igazi örömöt. És a legrosszabb, hogy anyukámon is látszik, hogy szomorú de nem tudok segíteni neki se. Gondoltam hogy pszichológushoz kéne elmennem talán de anyum nagyon pszichológus ellenes úgymond szerinte magunknak kell megoldani a problémát. De nekem ez nem megy. Valahogy tudna itt valaki segíteni? Előre is köszönöm szépen!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Sajnálom, hogy ennyi megpróbáltatás és vesztesség érte mostanában. Leveléből azt olvasom ki, hogy mintha ebben a családban, a vesztesség vagy akár más helyzet körüli érzelmeket nem szabadna megélni, az ember legyen erős és maga küzdjön meg a bajaival, ne nyavalyogjon stb. Persze van az úgy, hogy a légy erős életfilozófia elengedhetetlen és nagyon hasznos is, de épp a gyászfolyamat nem ez a helyzet. A gyászban nagyon sokféle érzés váltakozik és olyan egzisztenciális kérdésekkel kell szembenéznünk, amik félelmetesek, újak, az ember akár évszázadokon keresztül keresi rájuk a választ. Ilyenkor épp az a jó, ha ezekről beszélgetünk, megnyugszunk, kapaszkodókat keresünk és persze ez néha nem megy egyedül. Ilyen helyzetekben kell a felnőtt, tudatos, racionális támasz, nem elég csak a kortársaknak elmondani, mert ők sokszor ehhez nem tudnak jól hozzászólni, mert nincs elegendő élettapasztalatuk. Anyukája pedig azért nem tud nagy valószínűséggel jól hozzászólni, mert ő maga is ezekben a nehéz érzelmi folyamtokban van benne. Tehát ilyenkor legjobb keresni egy csoportot vagy egyéni szakembert, ahol szabadon, minden érzelmet kimutatva lehet beszélgetni. Nem írta meg, hogy hány éves, de 18 éves korig a szakszolgálatokhoz is be lehet menni pszichológiai segítséghez, az iskolapszichológust is meg lehet keresni, vannak körzetek ideg gondozókkal, ahol szintén működik pszichológus. Végső soron vannak krízis vonalak is, mint a Kék vonal vagy egyesületek, mint a Napfogyatkozás Egyesület, ahol lehet telefonos vagy csoportos segítséget kérni, vagy tovább informálódni, hogy a körzetében milyen lehetőségek vannak. Semmiképpen se adja fel a segítségkérést, ez a légy erős üzenet, az anyukája filozófiája, egyáltalán nem biztos, hogy Önnek is ezt az utat kell járni. Bátorságot, tudatosságot, türelmet kívánok, Balázs Nelli