Mindenre alkalmatlan lennék?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Tímea! Azt írja, hogy az élete központi problémája, a megfelelő pálya megtalálása. Levelében nem írt az iskolai végzettségéről. Tehetségének, készségeinek és az önben rejlő potenciál kibontásának, az önhöz leginkább illő pálya, életút, hivatás és szakma megtalálásának egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele a tudatosan megtervezett, felépített közép és szakirányú, illetve felsőfokú tanulmányok elvégzése, valós befejezése, valamint mindkettőben megfelelő szakmai gyakorlat. Szakma Szakmánál, hogy arra életpályaként tekinthessen, szükséges, hogy a választott szakmája illeszkedjen a a már meglévő készségeihez, képességeihez, kreativitásához, alkotni vágyásához, esztétikai érzékéhez, motivációjához. Ugyanakkor az énhatékonyság érzés, sikerélmény és a flow - hogy az, amit csinálok, már nem munka többé - érzés elengedhetetlen feltétele a sok gyakorlattal eltöltött munkaóra. Így választott szakmáját, meglévő készségeit és az újonnan elsajátítottakat mester szintre fejlesztheti. Hivatás Az életpálya, hivatás választásakor ott van az az ellenállhatatlan belső késztetés, hajtóerő, hívás, hogy egy adott munka művelőjévé váljunk, legyen az diplomás nővér, szociális munkás, tanár, orvos vagy pszichológus. Az életpálya elválaszthatatlan velejárója egy belsővé tett értékrend, hogy a munkánkkal egy életre elköteleződtünk, azt tehetségünk, lehetőségeink szerint szakmai pályánk során, annak végéig fejlesztjük, tökéletesítjük. A hivatás egyben szolgálat is. Mindezt képtelenség jól megtervezett, gondosan felépített főiskolai és egyetemi tanulmányok valamint több ezer óra gyakorlat nélkül megvalósítani. Személyiségvonások és hozzánk leginkább illő munka Introvertáltnak vallja magát. Azt írja, hogy nem szívesen tölt be segítői vagy szolgáltatói munkakört, az emberekkel való kapcsolattartás stresszeli és képtelen kezelni ezeket a helyzeteket. A személyiségvonásaiból említett introverziója nem zárja ki, hogy segítő pályán vagy a szolgáltató iparban dolgozzon. Az ön által leírt, megtapasztalt, a fenti a munkakörökkel járó stressz mögött inkább stresszkezelési nehézséget gyanítok, nem pedig személyiségvonásai determinisztikus következményét, vagy az abból fakadó hiányosságokat. Személyiségvonásaink habár stabilak, azonban idővel módosulnak, változnak, sőt tudatosan formálhatóak. A személyiségvonás elméletek és a munkahelyi siker kutatások arra világítanak rá, hogy a a Nagy Ötök személyiségvonás elméletbe tartozó nyitottság (intellektuális kíváncsiság), extroverzió-introverzió, barátságosság, lelkiismeretesség és érzelmi stabilitás-labilitás közül a szakmai sikereinket előmenetelünket, a munkaadónk, valamint a kollégáink velünk való elégedettségét az extroverziónk, barátságosságunk és nyitottságunk (intellektuális kíváncsiságunk) magas szintje nagyban elősegíti. A lelkiismeretesség a szorgalmunkkal, kollegialitásunkkal és a lojalitásunkkal hozható összefüggésbe. Az introverzió a monotónia tűrésünkkel, az érzelmi stabilitás és labilitás pedig azzal, hogy érzelmileg mennyire vagyunk kiegyensúlyozottak, hogyan reagálunk a stresszorokra. Mindezt észben tartva érdemes megvizsgálnia az introverzión kívüli személyiségvonásait, egyben azokat vágyai és céljai mentén tudatosan formálni. Végül említette a magas igazságérzetét. Azt, hogy nem tolerálja az arroganciát, ugyanakkor rendszerint „arrogáns felettesekbe” botlik. Az, hogy kit tartunk arrogánsnak, inkább szól azokról a saját érzelmeinkről, legyen az ellenszenv, össze nem illés a személy hanghordozása, stílusa, pozíciója, a személy általunk szubjektíven megítélt képességei, amelyeket az arrogánsnak tartott ember kivált belőlünk. Az, hogy „állandóan arrogáns” felettesekbe botlik szólhat arról is, hogy sikertelennek érzi magát, szólhat arról, hogy nem képes, vagy csak nem hajlandó hierarchiában, beosztottként együttműködni, dolgozni. Tanács Leveléből azt tudtam meg, hogy 32 éves korára, 15 munkahelyet, munkahely váltást tud maga mögött. Mindez életkorát figyelembe véve magas szám. Feltételezem, hogy ezek a munkahelyek az Ön által említett betanított vagy szakmunkák voltak. A gyakori munkahelyváltásaival nem találta meg, az önhöz illő pályát. Érdemes végig gondolnia, akár szakember segítségével, hogy a meglévő végzettsége, munka tapasztalata alapján tud-e a közeljövőben olyan munkakört találni, továbbképzés, átképzés pályamódosítás nélkül, amivel elégedett lesz, amivel kikerülhet az évente ismétlődő munkahelyváltás ördögi köréből. Így, relatív kevés információ birtokában is úgy gondolom, hogy önnek, Tímea szüksége van egy alaposan átgondolt, jól megtervezett és felépített pályamódosításra, amely illeszkedik vagy kiegészíti a készségeit és képességeit, legyen az egy új szakma, vagy főiskolai, egyetemi végzettség, függetlenül attól, hogy mindez mennyi időt és energiát vesz igénybe. Ugyanis az elmúlt, több, mint tíz évben a meglévő végzettsége, az ez idő alatt felhalmozott szakmai tapasztalata 15 munkahely váltást eredményezett. Hogy a levele címében feltett kérdésre is válaszoljak: Mindenre alkalmatlan lennék? Mindent még nem próbálhatott ki. Éppen ezért számos olyan munka, szakma és hivatás létezhet, amelyet megismerhet és mester szintre fejleszthet. Üdvözlettel: Szabados Sándor, pszichológus