A kérdés
Kedves Doktor Úr/ Doktornő! Abban szeretném a segítségét kérni, hogy mi tévő legyek? Kb. 1éve egyre jobban eltávolodtam a barátaimtól és mára már nem maradt egy se, akivel bármikor ki tudok mozdulni egy kicsit. Az utóbbi időkben nagyon zavar, ha a párom elmegy találkozni a barátaival, társaságban van vagy szimplán jól érzi magát velük. Ilyenkor mindig nagyon magányosnak érzem magam, ideges vagyok és úgymond féltékeny, irigy vagyok rá, hogy neki vannak barátai akivel el tudja tölteni az időt. Sajnos emiatt egyre több a veszekedés közöttünk és félek, hogy rá megy a kapcsolatunk.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Jó lenne megnézni mi miatt távolodott el a barátaitól, mi az ami ennyire sérti, ilyen érzékennyé teszi és megtalálni azt a segítséget, ami ezt oldani tudja. A másik dolog pedig, hogy amíg nincsenek új barátai mi akadályozza meg abban, hogy egyedül is kimozduljon, hogy találjon olyan elfoglaltságokat, melyek feltöltik Önt és szociálisan is nyitottabbá teszik? Nem gondolom, hogy az a helyes út, hogy magához láncolja a barátját mint egyedüli mentsvárat, hiszen ő szeretné élni a szabad, barátokkal teli életét. Gondolom a barátja keményen dolgozik azon, hogy megtartsa a barátságait, ez időt és energiát kér tőle, tehát nem az irigység a megfelelő út, hanem inkább a mintakövetés, a felderítés, új készségek elsajátítása. Mi lenne ha mind azt az energiát amit épp most a begubózásra, féltékenységre használ önmaga teljesebb életének kialakítására használna? Ha ez nem megy egyedül, mert úgy érzi, hogy elakadt, akkor nyugodtan kérjen pszichológusi segítséget, néha már az, hogy valakinek el tudja mondani a problémáit, össze tudja foglalni az elakadásait is sokat tud segíteni. Jó lenne, ha minél előbb taktikát váltana és megkeresné saját helyét a világan, ellátná feladatait és közelebb kerülne a szeretethez mint érzéshez. Sok sikert hozzá! Üdvözlettel, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
