A kérdés
Kedves Doktor Úr/ Doktornő! 19 éves egyetemista lány vagyok. Már 14 évesen előjött ez az “állapot”, amikor kollégiumba költöztem távol a szüleimtől. Olyan érzés, mintha csak egy külső szemlélője lennék az életemnek, mintha a dolgokat csak úgy automatikusan elvégezném és közben a gondolataim teljesen máshol járnak.Például, hogy ez az egész amit látok a valóság-e, miért pint így néz ki az ember, miért van két fülünk stb. Annyira bele tudom hergelni magamat ezekbe, hogy már rendesen rosszul érzem magam. Akkor ez az érzés teljesen elmúlt. Idén kezdtem az egyetemet, teljesen rendben van az életem, kivéve, hogy édesanyámnál rákot diagnosztizáltak. Illetve egy hónapja fogamzásgátlót szedek. Megint csak úgy hirtelen kiújúlt ez az “állapot” csak most az embereket tartom furcsának, és úgy érzem, mintha soha senkit nem ismernék meg igazán, csak a külsejüket látom, belülről senkit. Mi lehet ez? Megőrültem volna? Kérem segítsen megfejteni, hogy mi lehet ez.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy feltette a kérdését itt a pszichológuskereső oldalon. Sajnos távolról nem lehet megmondani, hogy pontosan mi okozza az Ön által megtapasztalt tüneteket. Feltételezhetőleg ez nem derealizáció, csupán túlvan terhelve és ilyen módon jön ki Önön a stressz. Mindenesetre érdemes lenne egy pszichológust felkeresnie, aki meg tudná mondani, hogy ezzel szükséges-e továbbmenni pszichiáterhez, vagy életvezetési tanácsadással orvosolhatok-e a tünetei.
üdvözlettel
Dr. Hollósy-Vadász Gábor pszichológus
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
