A kérdés
Üdvözlöm, Igazából nem is tudom mi lehet a problémám. Idén májusban mellkas szorításra ébredtem. Szerencsére kiderült a szivemnek semmi baja. Nyaraláskor, augusztusban a sürgősségire kerültem, arc és kéz zsibbadásaal. Szervi okot nem találtak. Amikor hazajöttünk felkerestem neurológust, de ő sem talált semmit. Jobban lettem, de egy hete erős szorongás tört rám. Folyamatosan félek, hogy előjön újra illetve zavar, hogy nem tudom mi volt az oka a rosszullétemnek. Folyamatosan fáradt vagyok, alig tudok felkelni, pedig alszom napi 6-7 órát, hétvégén többet is. Megijeszt és bántom is magam miatta, hiszen fiatal vagyok (37 éves). Szép, rendezett életem van, akkor mégis mi lehet a bajom? Hogyan tudnék ebből kikeveredni?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Válaszkereső! Jó kiolvasni leveléből azt, hogy foglalkozik önmagával, nem hagyja annyiban a dolgokat és meg tudja fogalmazni az érzéseit is. Ugyanakkor az az érzésem, hogy egy meghatározott okot keres a tünetek mögött és azt gondolja, ha folyik az élete a saját medrében, akkor valójában nem lehet oka panaszra. A tapasztalatom az, hogy sokszor azoknak az embereknek is vannak testi tüneteik, akiknek úgy tűnik, hogy nincs okuk panaszkodásra, mert elrendezték az életüket. A test, ami az egyik legfinomabb érzékelő, mégis csak azt jelzi, hogy valamit letagadtunk, valamilyen fájdalmat eltávolítottunk magunktól, valamilyen igaz vágyunkat nem vettünk figyelembe és az, hogy úgy élünk ahogyan élünk valójában mégsem teljesen a mi életünk és a múltbéli történéseink mégsem kerültek elrendezésre. Gondolja át, hogy vajon ha most bármit választhatna, akkor is így élne-e vagy azért valamit változtatna, csak meggyőzte magát, hogy jó ez így, mert mások is így csinálják, vagy nem lát kiutat. A másik dolog amit érdemes lenne átgondolnia, hogy az elmúlt évek során vannak-e visszatérő gondolatai, hasonló reakciói, esetleg hasonló álmai, ugyanis ezek jelezhetnek valamilyen fel nem tárt elakadást, amiről könnyebb nem tudomást vennie, mert túl sok érzelmet hozna fel, amit pedig Ön úgy gondol, hogy nem tudna hova tenni...Nem ír semmit sem az élethelyzetéről, így nehéz találgatni, de ha továbbra sem tud megnyugvást találni érdemes felkeresni olyan terapeutát, akivel feltárják a tünetek mögötti kérdéseket-válaszokat. A másik fontos dolog a tünet körüli szorongás megoldása. Azt látom, hogy erősen kontrollálni szeretné a tüneteit és nagy hangsúlyt fektet a szorongás körüli szorongásra. Ha másképpen tudna rájuk nézni, mondjuk úgy, hogy valamit jelezni szeretnének, milyen jó, hogy most esetleg többet foglalkozom magammal, kérdéseket teszek fel magamnak, akkor nem kéne tőlük félni, hanem inkább tekintene rájuk mint figyelmeztetőre, üzenőre. Gondoljon arra, ha előjönnek is, egyrészt Ön hozza létre őket, másodsorban pedig már sokszor túl élte őket, tehát fölösleges a még több szorongás. Remélem sikerül több oldalról rálátnia önmagára és megtalálni szép lassan az őszinte válaszokat azokra a kérdéseke amiket feltett. Üdvözlettel, Balázs Nelli