A kérdés
Tudom magamrol,hogy visszatérő depressziós vagyok de hiába mondom anyukámnak nem érdekli nagyon, azt mondja ezt hülyeség. Volt már kísérletem öngyilkosságra de nem sikerült. Tipikusan az érelvágás volt a célom, mert így nem a lelkem fájt hanem a kezem. Gyakran vannak erős hangulatingadozásaim és többnyire csak az önygilkosság jár a fejemben de nem teszek semmit sem magammal. Félek,hogy anyukám megzuhanna miattam és azt nem akarom. Folyamatosan a pénz a gond a családunkban és nem is szól semmi másról sem. Mindig a pénz miatti panaszkodás és nagyon sokszor mondja ezt el anyukám hogy nem tudja hogyan fogja nekem kifizetni az osztálypénz. Ugy érzem hogy emiatt én vagyok a hibás. Ugy gondolom,hogy felesleges szenvednem ha egyszer ugy is vége lesz az életünknek mindegy hogy mit csináltunk. Nagyon sokszor jönnek nekem azzal,hogy a hajléktalanok bezzeg kibirják hogy éljenek én pedig miért nem. Hogy össze tehetném a képt kezem hogy ilyen életem van. De nem akarok élni. Nem nekem való.Mit tegye?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Alexandra! A leírtak alapján javaslom, hogy mihamarabb keresse fel a területileg illetékes szakrendelőt, ahol, ha tüneteit, panaszát elmondja, pszichiáter kolléga megfelelő segítséget tud nyújtani. Amennyiben úgy ítéli meg a pszichiáter, pszichológushoz is el fogja küldeni. Lehet, hogy depresszió, lehet, hogy más okozza, hogy öngyilkosságon jár az esze: de ehhez azonnali segítséget tud kapni. Külön kiemelendő, hogy írt, segítséget kért, jó jelnek értékelem, hogy az élni akarás szikrája megvan Önben. Sok sikert kívánok, Barta Zsuzsanna