A kérdés
14 éves diák vagyok. 12 éves koromig egy kis városban éltem, boldog teljesen kiegyensúlyozott életet éltem, az iskolában, az otthonomban. Aztán elköltöztünk egy közeli nagy város mellé ahol mostmár 2 éve élünk. Én új iskolát is kezdtem. Borzalmas. Az első azaz 7.es évem nem volt nehéz. Gyorsan beillezkedtem, megtaláltam a legjobb barátnőmet és jól éreztem magam. Azonban az idei ég szeptemberétől ezt nem mondhatom el. Eltiportnak, semmire valónak érzem magam. Az osztályfőnököm folyamatosan belém köt, opcén szavakkal illetett, megalázott az osztályom előtt. Ledagadtoztak már, valamint olyan jelzőkkel alkalmaznak amit nem érdemelnék és az osztályfőnököm ezzel helyesel! A szüleim már sok mindenben segítenek már beszéltek is a tanárral de nem tudják, hogy ilyen állapotban vagyok. Sírva alszom el, kedvetlen vagyok, félek, nem tudom mi lesz velem a jövőmben. 4 ember van a segítségemre az osztályból, de úgy érzem nem tudok egyedül felállni. Megtiportnak érzem magam. Úgy érzem nem bírom!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Elsősorban szeretném elmondani mennyire nagy bátorságra és erőre vall, hogy le tudtad írni ezeket a nehézségeket. Biztosan rettentően nehéz lehet ez az élethelyzet neked. Az, hogy 12 éves korodig kiegyensúlyozott életed volt, azt mondja számomra, hogy vannak nagyszerű tulajdonságaid és meg tudod magad szerettetni az emberekkel. Az életkor amiben vagy, nagyon nehéz tud lenni egyébként is, a kortársaidban és benned is rengeteg feszültség van, ami sokszor lecsapódhat egymás bántásában. Tudnod kell, hogy sokszor egy-egy beszólás nem az egyénről szól, aki kapja, hanem inkább arról, aki adja. Néha egyszerűen az emberek könnyebben levezetik másokon a dühüket, frusztrációjukat az életükkel kapcsolatban, mint hogy segítséget keresnének maguknak. Ezért is fontos, hogy ezeket a negatív kommenteket a társaidtól és a tanároktól nem vedd magadra. Azt gondolom, hogy szuper dolog, hogy vannak melletted többen is, akik támogatnak, ez továbbra is azt bizonyítja, hogy értékes, fontos ember vagy a világnak. Ha olyan a kapcsolat a szüleiddel, nyugodtan mondd el nekik, ami bánt. Ha nem is tudnak mindig segíteni, néha egyszerűen az is megnyugtató, hogy ki tudod mondani a fájdalmad és vannak fülek, akik ezeket meghallják. Hidd el, hogy rettentően fogják értékelni, hogy ennyire megbízol bennük. Ha nagyon elviselhetetlen a helyzet, több lehetőséged is van a segítségre. Sok iskola rendelkezik saját iskolapszichológussal, aki biztos vagyok benne, hogy szívesen lát téged is. Egy hozzád közel álló tanártól megérdeklődheted, hogyan tudsz kapcsolatba kerülni vele, ha esetleg nem találnál az iskolában erre vonatkozó információt . E mellett minden nagyobb városban van Pedagógiai Szakszolgálat/Nevelési Tanácsadó, ahol ingyenes pszichológiai segítséget kérhet bármelyik fiatal. A te életkorodban ehhez szükség van a szüleid beleegyezésére, de úgy gondolom ezt ők biztosan támogatnák. Családsegítő és Gyermekjóléti szolgálatoknál is lehetőség van sokszor pszichológus segítségét igénybe venni, szintén ingyenesen. Ezek a szakemberek úgy gondolom hatékonyan segíthetnek neked abban, hogy jobban érezd magad a bőrödben és meg tudj küzdeni a jelenlegi helyzettel. Addig is próbáld meg akár összeírni azokat a dolgokat magadnak, amik megnyugtatnak (pl. olvasás, rajzolás, zenehallgatás) és igyekezz ezeket minél többször alkalmazni, amikor megint rosszul érzed magad. Már egy naplóírás is rengeteget segíthet. Sok sikert kívánok!Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
