A kérdés
Tisztelt Segítő! 25 éves egyetemista lány vagyok. Úgy érzem nem találom a kiutat a saját magamnak állított csapdából. Körülbelül szeptember óta szinte mindennapossá vált szédülés van rajtam (ami nem fizikai, inkább beképzelt szédülés), folyamatos halálfélelmem van, amit nem tudok megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mitől félek, de talán leginkább a hirtelen haláltól, rosszulléttől. Eleinte utazni se mertem sehová, a lakásomból is nehezen mozdultam ki. Sajnos már ott tartok, hogy a napi teendőimet sem merem/akarom ellátni, csak akkor érzem magam biztonságban, ha otthon lehetek és ülhetek/fekhetek. A motiváció halvány sugara sincs jelen az életemben, csak a félelem, a pánik, a stressz és a szorongás. Úgy érzem, hogy lassan felemészt a saját életem és soha többé nem élhetem úgy az életem, mint azelőtt. Szervi elváltozások nem lettek kimutatva, de rendszeresen fáj a hátam, a mellkasom és körbeírhatatlan egyéb testi tünetek. Iránymutatást szeretnék kérni a gyógyulás felé! Köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Leveléből az tűnik ki, hogy már járt alapos orvosi kivizsgáláson, így nagy valószínűséggel a szomatikus tünetek lelki eredetűek. Azt írja, hogy szeptemberben erősödtek a tünetek és azóta számos más elakadással és hangulati problémával is küzd. Azt gondolom, hogy a leírt probléma már eljutott azon fokozati kategóriába, amit nem biztos, hogy autodidakta módon tud rendezni. Ajánlom a kerületi ideg-gondozóban dolgozó pszichológus felkeresését vagy más úton klinikai szakpszichológus igénybevételét, akinek van tapasztalata pszichoszomatikus betegségekkel. Ha feltárják a félelemhez tartozó gondolatokat és helyzeteket, ami lehet akár csak néhány alkalom is, akkor már könnyebben tud majd eszközöket válogatni a szorongás, félelmek leküzdéséhez. Addig is jó lenne, ha a nap folyamán többször is igyekezne lelazítani a testét, akár úszással, jógával, sétával, szaunával, masszázzsal vagy bármi mással és olyan tevékenységeket iktatna be, melyek örömöt, elégedettséget hoznak, ha csak rövid ideig is. Ezek lehetnek nagyon egyszerű, minden teljesítménytől független tevékenységek, mint a rendszerezés, kreatív alkotás, főzés, egy jó könyv vagy film... Jó lenne ha ezt az önismereti és feltáró munkát nem spórolná ki az életéből, mert ez elengedhetetlen része az elégedett felnőttkornak. Üdvözlettel, Balázs Nelli, klinikai szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
