A kérdés
5 éve kezdődött. Megélhetőségért apa külföldre ment dolgozni. Rengeteg vitatkoztunk, csődbe ment a cég, eladtuk a házat. Az akkor 3éves fiammal otthon maradtunk. Apa fèl évente járt haza. Akkor azon vitázott hogy nem jó ez így, hogy ő egyedűl huzza az igát odakint, és igen a család ugy jó ha együtt van. 2 éve otthon hagyva mindent és mindenkit az akkor 7 éves fiammal mi is kiköltöztünk. Idő közben rendeződött az életünk. Apa munkát talált a fiam ügyesen tanul, és született egy kistestvér. Mindezek ellenére még mindíg rengeteget veszekszünk. Már rettegve várom haza hogy most mibe fog bele kötni. Ha nincs semmi akkor miért van tele a fogas, mit csináltál egéssz nap, stb. Nem szólok vissza hogy ne vitatkozzunk. A fiam elmondta sirva hogy neki fáj h apa ennyit "zsummog". És senkinek a szülei ennyit nem vitáznak. Apának nehéz gyerekkora volt, sajnos azzal példázódik h bezzeg anyám mennyit türt. Nekem nem példák, gyönyörű gyerekkorom volt. A fiam zárkózott és szomorú. Kérem segitsen! KöszönöA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, a levelét olvasva egy darabig azt hittem, hogy nem a férjéről, hanem a saját édesapjáról ír. Mikor a tévedésemre rájöttem, akkor pedig azt gondoltam - amiatt, hogy "apa"-ként említi, nem úgy, hogy férjem/párom - , hogy az évekig tartó különélés, meg az új országban való meggyökerezés feladatai meglazíthatták a kapcsolatukat. Megértem, hogy nem akar visszaszólni, hogy a vitát elkerülje, de azért csak meg kellene beszélniük közös dolgaikat. Sőt, igen sokat volna jó beszélgetniük, hogy mi is van a feszültségek mögött, miért ilyen ingerlékeny és rosszkedvű a férje, illetve hogy Önnek mi volna a kívánsága, mit szeretne, és mi az, amit nem bír. Újra kellene ismerkedni, kapcsolatukat ismét felépíteni. Gondolom, hogy Ön kisgyerekekkel, idegen országban eléggé egyedül lehet, és jó volna közelebb lennie lélekben a férjével, jó lenne, ha a jelenleginél több megértést kapna - talán a férjnek is szüksége volna erre. Nem hiszem, hogy ez rendeződhet úgy, hogy csak várják, hogy a helyzet megjavuljon. Pár soros levele alapján még csak találgatni sem tudok, hogy mi minden vezethetett ide, és hogyan lehet innen kijutni. De ebben a pillanatban nem is az a legfontosabb, hogy kész terve legyen a megoldásra nézve, hanem hogy kérje a férjét, hogy együtt tegyenek valamit a kapcsolatuk javításáért. Ha ennek a módját nem találja, érdemes lehet pszichológussal konzultálnia előbb, esetleg akár Skype-on is, hogy az anyanyelvén tehesse. Remélem, hogy a férje együttműködőnek bizonyul. Ha mégsem, akkor Önnek abban lehet segítségre szüksége (baráti segítségre szinte biztosan, pszichológus segítségre talán), hogy hogyan viszonyuljon a kialakult helyzethez, és mit tud tenni azért, hogy jobban viselje a feszültségeket, vagy mi az, amit tovább már nem akar elviselni. Az a tapasztalatom, hogy ha a kisgyerek mellől ki tud otthonról mozdulni időnként, az sokat segít. Nem tudom, mennyi idős a kicsi, életkora és fejlettsége mit tesz lehetővé. Lehetséges-e, hogy Ön saját magára is fordítson időt, miközben a gyermekére más, vagy egy bölcsőde vagy óvoda vigyáz, illetve hogy idővel Ön is munkát vállaljon, hogy ne "csak" a családi élet legyen minden örömének és bánatának a forrása. Ez persze a férjével való beszélgetéseket nem helyettesíti, de Önt jobban feltöltené energiákkal, hogy addig is, míg sikerül majd változtatni, jobban bírja, amit nem, vagy nem azonnal lehet megoldani. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
