A kérdés
36 éves 2 kis gyermekes anyuka vagyok! Kozmetikusként dolgozom vagy is dolgozam, mert 2 napja abba hagytam. Úgy érzem kiégésem ez miatt volt. már 2 éve húzodik a dolog. Az utólsó egy év nagyon rossz volt! Olyan szintre lesülyedtem már semmit nem akartam! Nem akartam a vendéget, nem akartam a gyerekekkel doglkalkozni, minden csak idegesìtett, mar nem tudtam nyugodtan aludni, enni, iszonyat belső feszültség volt bennem szinte szìnte folytogatott, remegés stb. Amikor kimondtam, hogy kész elengedem az üzletett olyan könnyebbülést éreztem, hogy még zokogtam is! Tudom érzem, hogy jól döntöttem! Ez kb. 2 napja volt, de azóta is érzem magamban a feszültséget, ami zavar 0.25 frontint szedek de nem használ. Reggeli ébredéssel kezdődnek a tüneteim és mostmár több időszak van nyugalomba. Estére eddig is elmúlt teljesen. Az alvás is felüleletes még, de már jobb. Gondolom kell még idő ahhoz az évek alatt berögzült negativ érzések, érzetek elmúljanak! ?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, A levele alapján nem derül ki egyértelműen, hogy a rossz lelkiállapot kialakulásában játszik-e más is szerepet, mint a munkájának a problémái. Gyanítom, hogy kisgyerekes anyaként nagyok lehetnek a terhei, és lehetnek más problémái is, amelyekről nem írt. Ugyanis az igaz, hogy ha a munkakörülmények rosszak, rossz a fizetés, konfliktusok vannak a kollégák között, stb., az erősen megviselheti az embert... de azért többnyire nem olyan mértékben, hogy abba kelljen hagyni a munkát anélkül, hogy kilátás lenne másik munkahelyre. Szóval Ön igen el lehet keseredve, és azt gyanítom (nyilván egy pársoros levél alapján nem lehetek biztos), hogy érdemes megizsgálnia az életének egyéb körülményeit, a saját személyiségét, teherbíró képességét, hogy kiderüljön, miért is viselte meg a munkája ennyire (nyilván, csak egy példát mondok, hogy értse, mire gondolok: ha valakinek pici gyerekei vannak, akikért rohanni kell az oviba, és akik esetleg éjjel is többször felkelnek, akkor nagyon kimerítő lehet egy olyan munkakörben dolgozni, ahol egész nap koncentrálni kell emberekre, kedvesen mosolyogni és beszélgetni - ebben a példában nem a munka maga a kimerítő, hanem az otthoni körülmények is hozzájárulnak a nehézségkehez). Szerintem nem csak várni és pihenni kellene (bár most egy darabig nyilván jó ez így, amúgy is jön a karácsony), hanem végiggondolni, hogy mi segítene Önnek abban, hogy később ismét dolgozhasson (pl. a gyerekek körül milyen segítséget vehet igénybe). Vagy ha az a terv, hogy nem megy vissza pénzkereső munkába, hanem otthon marad, akkor ennek feltételeit kell megbeszélnie a családdal, hogy mindannyian nyugodtak lehessenek, hogy ez a mostani időszak jó legyen, és a család (Ön és a párja pl.) egyetértsenek abban, hogy hogyan szervezzék az életüket. Szóval részben igen a válasz: a változáshoz nyugalom, idő kell. Másfelől meg az IS a válasz, hogy várni lehet, hogy nem elég, hanem beszélgetni, tervezgetni érdemes a családtagokkal közösen, hogy ne csak az legyen biztos, hogy mit NEM CSINÁL, hanem az is kialakuljon, hogy MIT CSINÁL mostantól fogva. Ebbe mindenképpen érdemes örömteli, pihentető tevékenységeket betervezni - és például nem dolgozni magát agyon a közelgő karácsony alkalmából sem. Üdvözlettel: Biró Eszter