A kérdés
Kedves Pszichológus! Úgy érzem válságba, krízisbe kerültem, melyből nem találom a kiutat. 22 éve tart már a küzdelmem a depivel a pánikkal. Attól félek, hogy a munkaterápia, a sportterápia, a kezelések nem hozták meg a számomra értékelhető eredményt. Látszólag minden rendben van, rendezettek a körülményeim, kapcsolatban élek, dolgozom, táncolok, idényben még kajakozom is és a 22 év alatt a szakmunkásvizsga nagy kihagyás után felnőttként (48 évesen) februárban vettem át a HR-es mesterdiplomámat. Azonban dolgozói szegénységben élek, a szüleimnél lakom, nem tudok megtakarítást elérni, 40%-os gyerektartást fizetek a főiskolás lányaim után, és a fenti eredményeim ellenére sem látom a kiutat, az elégedettség érzést. Mentálisan, érzelmileg és fizikailag is kimerültem, elfáradtam. Szeretnék munkahelyet váltani, de nem találok magamnak megfelelő munkahelyet, még csak interjúra sem hívnak be. Szakembert megfizetni nem tudok, a rendelésre meg félek visszamenni. Mit tanácsol? Üdvözlettel: AttilaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, tényleg nagyon sok erőfeszítést megtett önmagáért az elmúlt években. Ha nem volna a küzdelme a szorongással, hangulatzavarral, akkor is nagy teljesítmény munka mellett, felnőttként diplomázni, ez sokkal nehezebb, mint rögtön az érettségi után. Nehezen lehetne olyat tanásoni, amit még nem próbált, kapcsolata van, munkája, szabadidős tevékenységei, stb. Mondja, nem lehetne, hogy most tényleg lazít egy kicsit, megáll egy időre, és minden módon megünnepli ezt az újabb sikerét? Csodás napsütés van, kivehetne pár nap szabadságot, kiülhetne a Duna partjára, ihatna egy sört, nézhetné a vizet, olvasgathatna valami könnyűt, vagy bringázhatna valamerre, tekereghetne a Margitszigeten, kirándulhatna a Budai hegyekben... vagy BKK jeggyel hajózhatna a Dunán (tudja, a menetrend serint közlekedő BKV hajók!!)... szandékosan mondtam csupa igen költségtakarékos dolgot, amit nem akadáloyzhat meg a relatív pénztelenség. Álljon meg egy kis időre, hívja magával ihenni a párját, barátait, vagy menjen egyedül, ha az jobban kikapcsolja. És aztán, egy kis pihenés után könnyebb lesz újrastartolni. Szerintem sok végiggondolnivalója van: hiszen a levele alapján úgy tűnik, hogy mindig új teljesítményekre sarkallja magát, és soha meg nem elégszik azzal, amit elért. Vajon miért? Szerintem a lassításra is gyúrhatna, a szemlélődésre, és a pillanattal való megelégedésre. Lehet, hogy talán jógázhatna is, ami segíthetne az adott pillanatban elmerülni, nem tekintve hátra és előre, a múlt vélt vagy valós hibáira, sem a jövő még elvégzendő feladataira. A figyelmébe ajánlok egy könyvet, nagyon jó könyv, válogassa ki belőle, amiből építkezhet: https://bookline.hu/product/home.action?_v=John_Boyd_Philip_Zimbardo_Idoparadoxon&id=113677&type=22&gclid=CjwKCAjwzoDXBRBbEiwAGZRIeBzmk5xGwCIXLy9Y2xW9uSQpgRXtlWCCzOmNgihbI3i70GTdaV6LehoCqXoQAvD_BwE (másutt is kapható, és biztosan hozzáférhető könyvtárban is. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
