A kérdés
Véleményét szeretném kérni. Van egy bátyám 31 éves. Évek óta depresszióban szenved amire gyógyszereket szed(Xanax, Parogen). A depressziója központjában az áll hogy nincs és nem is volt úgy mondd igazi párkapcsolata. Eddig vagy 5 lánnyal járt, de mindegyiket 1 hónap után ott hagyta valamilyen kifogással.(ebből egy becsapta és azért lett vége) Szexuális kapcsolata még eddig nem volt! De az a legnagyobb probléma, hogy mindenért édesanyánkat okolja. De most már vagy 3 hete egy-egy nap kihagyással esténként mindig áll a „bál” itthon. Szabályosan nekiesik anyunak, hogy miatta nincs senkije, ő tehet róla,ha lesz is valaki abba úgyis beleszól és neki csak akkor lesz valakije ha már anyu nem lesz. Olyan kérdésekkel zaklatja, hogy hagyná-e hogy egy lánnyal lefeküdjön,vagy engedi e hogy menjen udvarolni? akar-e unokát? És ezeket a kérdéseket utána átforgatja, hogy úgysem engedi egyiket sem! Az egész kész röhej, hogy 31 évesen ilyeneket beszél!! Nappal pedig épp az ellenkezője történik többször elmondja neki hogy mennyire szereti! Régen is őt okolta, de most szünet nélkül ez megy minden nap! Tavaly is ezt csinálta mikor beígérte hogy márciusban elindul és keres magának párt, de mikor eljött a március előállt azzal hogy sok a munka majd jövőre, és többet fel se hozta a témát,egészen mostanáig mikor újra megígérte hogy elindul! De már lassan 3 éve nem is próbálkozott megismerkedni lányokkal! Egyszerűen nem értem, hogy miért csinálja ezt!??? Talán fél elindulni? Vagy mi? Teljesen abszurd az egész, mert anyu nem ilyen, éppen ellenkezőleg már több lányt úgymond ő kommendált neki, ő hozta össze vele!Ő is azt szeretné, hogy legyen neki valakije!Talán anyu csak annyiban hibás hogy mindig megadott neki mindent amit akart! A bátyám eléggé visszahúzódó, társaságba egyáltalán nem jár! Csak a munkájának él (mezőgazdaság) azt tényleg jól csinálja, sokat dolgozik! De ez a helyzet most már az egész családot tönkreteszi. Már én sem bírom idegileg amit csinál anyukámmal! Féltem anyukámat, mert már ő is 61 éves. Kérem Doktornő adjon valami tanácsot, mit lehetne csinálni? Ön szerint miért csinálhatja ezt? Mi egyáltalán nem értjük ezt a viselkedését! Előre is köszönöm a válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Katalin! A történetükben én azt látom, hogy a Bátyja mindenképpen pszichoterápiás segítségre szorul. A gyógyszerek önmagában nem fogják megoldani a problémáját. Azt is látjuk, hogy Édesanyjuk irányába csatornázza a haragját, ami voltaképpen nem is neki szól. A harag érzése keletkezhet a Bátyjában például saját sikertelensége okán, vagy azért, mert ő is érzi, hogy a párkapcsolatai, a szexualitása nem abban az irányban halad, amiben szeretné. Emiatt kiábrándult és tehetetlennek érzi magát. A tehetetlenség pedig igen gyakran vezet haraghoz. Most felvázolok még néhány lehetőséget. Elképzelhető, hogy a korai anya-gyermek kapcsolatukban volt egy olyan momentum, ami miatt a Bátyja úgy érzi, hogy az Édesanyja nem engedi el őt. Lehet, hogy az Édesanya metakommunikációjában ért félre valamit. Mindez nem tudatos, azért van szükség a pszichoterápiára, hogy ha esetleg van ilyen akadály, akkor feltárja. Elképzelhető, hogy a Bátyját a szexualitás vagy az intimitás riasztja, mert korábban történt vele valami, egy negatív tapasztalat, egy kellemetlen élmény, amely a mélyben azt diktálja neki, hogy kerülje a nőket, miközben pedig a társadalmi és a családi elvárás afelé hajtja, hogy keressen párkapcsolatot. Ez mindenképpen belső feszültség forrása, amely szintén haragban nyilvánul meg. Mivel 31 éves, és nem tudjuk, hogy volt-e szexuális kapcsolata (lehet, hogy volt, csak nem beszél róla, éppen azért mert kellemetlen), illetve nem tudjuk azt, hogy ha volt is, az milyen minőségű volt. Mindenesetre tény, hogy kevés szexuális tapasztalata van, és minél inkább halad előre az idő, annál kevesebb lesz emiatt az önbizalma. Képzelje el, milyen nehéz helyzetben van a Bátyja: ha összejön egy lánnyal, egy ponton el kell árulnia neki, hogy nincs tapasztalata. Mi lesz ennek a következmény? Valószínű fél attól, hogy a partnere lekezelné emiatt, zöldfülűnek tartaná, esetleg gyanakodni kezdene. Az önbecsülését és az önbizalmát mindenképpen csökkenti ennek még a gondolata is. A jó hír, hogy a szexualitás tanult viselkedés, vagyis javítható, fejleszthető. A szexuálterapeuták feladata, hogy ebben segítsenek. Egy harmadik lehetőség az, hogy a Bátyja valójában nem is tartja vonzónak a nőket. A látens homoszexualitás rejtett, még önmaguk előtt sem merik felvállalni, viszont rendkívüli belső feszültséget okoz. Ezen is segíteni tud a pszichoterápia. Összefoglalva: a legtöbbet akkor segíthet Édesanyjának, ha megbeszéli vele, hogy a Bátyja haragja nem az ő személyét támadja. Sajnos, az Édesanyjuk most egy „bűnbak”, a Testvére belső feszültségeinek a „céltáblája”. Talán könnyebb lesz Édesanyjának feldolgozni és elviselni a dühkitöréseket, ha tudja, hogy a fia nem személy szerint őt bántja, hanem ez egy mélyről jövő harag, amit nem tud másként kezelni. A Testvérének legjobban úgy segíthet, ha támogatja abban, hogy keressenek pszichoterápiás segítséget. Segít azzal, ha együttérzően melléáll, és érezteti, hogy Önre számíthat, Őn támogatja abban, hogy oldják meg a problémáit. Óvatosan puhatolózzon, hogy mi lehet a lányok elkerülésének az oka: kellemetlen élmények? Nem jól funkcionáló szexualitás? Az önbizalom hiánya? Lehet, hogy tart a visszautasításoktól? Kérdezze meg óvatosan, hogy milyennek képzeli önmagát és az életét pl. 2 év múlva, vagy 5 év múlva. Szeretne-e családot? Ha nagy a különbség a Testvére vágyai és a jelenlegi helyzete között, akkor kérdezze meg, hogy milyen lépéseket szeretne tenni azért, hogy a jövő és a valóság képe közelebb kerüljön egymáshoz. Milyen segítségre van ehhez szüksége? Mondja el neki, hogy a probléma megoldására vannak szakemberek, akik tudnak segíteni: pszichológusok, tanácsadók. Fontos, hogy a Testvére ne érezze magát elhagyatottnak, ne érezze azt, hogy ő van egyedül ilyen helyzetben. Fontos, hogy megértse, sokkal kevesebb arculatvesztést okoz az, ha átmenetileg segítséget kérünk egy olyan problémában, aminek a megoldása meghaladja az erőnket, mint az, ha éveken át gyötrődünk belső feszültségeink miatt, és ezzel másokat is bántunk, főleg olyanokat, akiket szeretünk. Üdvözlettel: G. Tóth Kinga