A kérdés
20 éves pedagógiai tapasztalattal, az elsős kisfiú kifogott rajtam és kolléganőimen. Ha úgy akarja, le se ül, járkál az osztályba, nem lehet a helyére vezetni. Piszkálja társait, elszedi dolgait, nem veszi le a kabátját. Ma talált egy mutatópálcát az osztályban, azzal riogatta társait és engem. Kiabálás nem segít, szépen kérem, akkor néha szót fogadd. Állítólag szed valami gyógyszert, de változást nem látunk. Tanácsát kérném. Köszönőm.
A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Tanító néni! A „rossz gyerekek” az iskolában próbára teszik mindenki tűrőképességét, mert képtelenek a frontális oktatás keretei között jól működni. A pedagógus tehetetlensége is érthető, mert a hagyományos eszközök nem segítenek, ilyen helyzetekre a tanítók nincsenek felkészítve, ahol a büntetés fokozásával nem lehet elérni a jó viselkedés fokozódását. Általában az öntörvényű, szabályokat nem tartó gyerekeknél az egyre szigorúbb tiltás eredményre nem, csak egyre elfajulóbb helyzethez vezet. Számukra a tiltás nem visszatartó eszköz, megérzik azt is, ha tehetetlennek érezzük magunkat. Ahogyan Ön is jól ráérzett, alternatív pedagógiai módszerek, megértés, kérés inkább eredményre vezetnek. „Rossz” gyerek/rossz felnőtt mind egyformán figyelmet, elfogadást keres, csak nem elfogadható módon. Ahogy írja, a szép szó még használ… ha úgy tekintjük a rossz viselkedést, mint egy rossz próbálkozást a figyelem elnyeréséért, talán inkább érthető lesz. Az ilyen viselkedés lehet figyelemfelkeltés (jelezheti, hogy baj van a gyerek körül), kereteket nem tűrő figyelemzavar-hiperaktivitás, vagy más, részben organikus alapú probléma tünete, nevelési stílusból, szociális helyzetből fakadó gond is. Az biztos, hogy a gyermek nincs a helyén, nem tudja a korának megfelelő dolgokat tenni (késleltetni a késztetéseit, alkalmazkodni, ismeretszerzésre figyelni, a közösség együttműködő tagjának lenni), de bármennyire gondoljuk, hogy szándékosan ilyen, általában nem így van, található ok a háttérben. Érdemes lenne pszichológus segítségét kérni (iskolapszichológus, nevelési tanácsadó, súlyosabb esetben szakértői bizottság), hogy ne maradjon Ön sem egyedül a problémával. Ha gyógyszert szed a gyermek, a szülőktől lehet erről tájékoztatást kérni, ill. a pszichológus ezt megteszi. A probléma okát felderítve lehet ehhez szabni a megoldás módszereit. Az egyéni problémát feltárva a pszichológus segíthet megtalálni a megfelelő stratégiát is. Addig is a hétköznapokban érdemes a visszajelzésekben a gyereket és a viselkedését elkülöníteni…a viselkedéséről azt jelezzük vissza, hogy azt helytelenítjük, de erősítsük meg abban, hogy bízunk benne, hogy menni fog ez neki jobban! ( Lásd Gordon módszer – TET – a tanári hatékonyság fejlesztése). Megfelelő kezelés mellett van esély megállítani az „örök rossz gyerekké válás” folyamatát, és bízni az ő fejlődésében is.