A kérdés
Tisztelt Hölgyem/Uram! Egy 31 éves (hölgy) barátom 4 éve pár hónapig járt egy fiúval, aki szakított vele. Azóta állandóan csak erre a fiúra gondol, hol utálja és elmondjak mindennek, hol pedig epekedik utána és azt mondja, hogy nélküle nem tud élni. Az évek alatt beteges lett ez a vágyakozása, és állandóan figyeli a közösségi oldalakon, hogy mit csinál, kivel találkozik, többször megkért engem és barátainkat, hogy checkoljuk a fiút, vagy az embereket akikkel találkozik. Mivel már többen kiszálltunk ebből a játékból, ezért sorra megszakítja a kapcsolatait, és vagy minket kezd el vádolni, hogy nem értjük meg, vagy saját magát "marcangolja". Időközben még az említett fiú is beszélt vele finoman, hogy lépjen rajta túl, de nem hallgat senkire, még a szüleivel is összeveszett, s többször mondta, hogy öngyilkos lesz. Próbáltuk elhívni szakemberhez, akár együtt elkísérni, de nem hisz a pszichológusban, neki senki nem tud segíteni Tud kérem bármit javasolni, amit ilyenkor lehet még tenni?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Levélíró! Ha négy év eltelte után még mindig ilyen erős, elvakult ragaszkodás él a lányban a fiú iránt, és ha ebbe az ismerőseit is próbálja bevonni, akkor valóban fontos lenne, hogy ebben mielőbbi megfelelő szakszerű támogatást kapjon. Feltehetően erősen küzd ezekkel az intenzív ambivalens érzéseivel, és ő maga valóban szenved ettől az áldatlan állapottól, és szabadulna tőle. Ezért lehetséges, hogy kétségbeesésében még az öngyilkosság gondolata is felmerül benne, vagy ezzel fenyegetőzik, hogy bevonhassa ismerőseit a kényszeres rögeszmés köreibe, vagy csupán azért, hogy elérje, hogy őt hagyják ebben elmerülni. Mindegy is a pontos háttere, de mindenképp komolyan kell venni a suicid késztetéseket! A hangulati ingadozások, szélsőséges érzelmi megnyilvánulások különösen veszély faktort jeleznek. De az is fontos, hogy ne ijedjenek meg, sőt merjék kérdezni őt ezzel kapcsolatban is. Sajnos a közösségi oldalak is nagyban nehezítik ilyenkor a lezárás lelki folyamatát. Kötődési problematika esetén a bizalom másokkal is nehezített, és ez is egy akadály a segítség kérésében, elfogadásában. A segítség eddigi visszautasítása több okból is lehetett: egyszerű szégyenérzet –sajnos sokan még ma is szégyellik az ismerőseik előtt is, hogy pszichés támogatást vennének igénybe-, vagy próbálja továbbra is meggyőzni magát, hogy önmaga egyedül megoldja majd ezt a helyzetet. Vagy nemcsak, hogy a segítség szükségességét nem látja be, de azt sem látja, hogy bármi probléma lenne, amin változtatni érdemes. Ez utóbbi esetben nincsen belátása, ami nemcsak hogy nehezíti a segítést, de éppen a problematika része, bizonyos pszichés zavarok egyik fő tünete lehet. Az ilyen helyzet valóban nem könnyű, a környezet ösztönösen azzal próbál segíteni, hogy próbálja a realitással szembesíteni, de sajnos ilyenkor csak a meg nem értettség érzés fokozódik az emberben, és ez távolságtartásra készteti, majd az elmagányosodás következtében saját csapdájába esik a gondolataival, és elmélyülhet a kezeletlen probléma. Most a legfontosabb az lenne, hogy bizalmat építsen benne valaki, és érezze, hogy legalább néhányan vagy egy ember megérti és szereti, illetve szeretne segíteni abban, hogy magában lezárja ezt a kapcsolatot, és újra megtalálja a saját szabadságát. Amíg nem zárja le, addig nem lesz szabad, hiszen e köré szerveződnek a mindennapjai annak ellenére, hogy semmilyen szinten nem járul hozzá a testi-lelki jóllétéhez, sőt épp ellenkezőleg. Érthető, hogy aggódnak érte, de az iránta érzett szeretetüket próbálják majd másképpen is kifejezni, ne csak az aggodalmukon keresztül, hanem pl. az értő figyelemmel és együttérzéssel, ld. alább. Próbálja meg közeli hozzátartozójának jelezni a problémát, lehetőleg olyannak, akiben valamelyest megbízik, és ő is az alábbiak szerint próbáljon majd segíteni. Meghallgatás, Empatizálás, Egyetértés, és Partneri együttműködés. Fontos e lépések sorrendje, és cirkuláltatása. 1. Fontos, hogy először mindig meghallgassa és elfogadja az érzéseit, a negatívat is, pozitívat is. Kérdezze az érzéseiről, hangulatáról, céljairól, ha valami furcsának tűnőt szeretne tenni, kérdezze meg a miértjét, és próbálja megérteni az okát, ill. mit szeretne elérni vele, de ne megszégyenítően, hanem tényleges megérőt szándékkal. 2. Empátiás odafordulás: Ne csak meghallgassa, és megértse, hanem legyen együttérző, fogadja el az érzéseit, akkor is, ha túlzónak találja. Éreztesse vele, hogy segíteni szeretné... Ne legyen kioktató, és jelezze vissza részére néhányszor, hogy mit lát rajta, – pl. lehangoltság, boldogtalanság, és szeretne segíteni, hogy jobban legyen, aggódik érte, stb… 3. Egyetértés. Ahhoz hogy érezze, hogy nem ellene vannak, sőt mellette áll, eleinte semmiképp se a nézetkülönbségekre reagáljon, hanem azokra, amit egyformán látnak. Azt emelje ki, azt erősítse meg, ami közös gondolat vagy vélemény, ne a vitapontokat. Ha sokszor és jól követi az első két lépést (értő hallgatás, empátiás odafordulás), akkor biztosan talál olyat, amivel egyet tud érteni, vagy amit hasonlóan látnak, éreznek. Ez lesz az ajtó a későbbi együttműködéshez. Persze az irreális elgondolásokat nem kell megerősíteni, de hallgassa meg. Jelezze vissza, hogy milyen változásokat lát, pl. korábban milyen más dolgok érdekelték, milyen közös tevékenységet, programot, beszédtémát lehetett együtt folytatni, ami egy ideje kiszorul, háttérbe került, és ez hiányzik Önnek, és neki is hiányozhat. Fel lehetne vetni ezek közül valamit, hogy újra beépítsék, és legyen új téma. 4. Felvethetnék majd a segítség keresést, de elutasító reakció esetén ne erőltesse a célbaérést, helyette ismerje meg az indokait, a félelmeit, kérdezze meg és próbálja megérteni a szempontját, véleményét a pszichológusról/pszichiáterről, vagy, hogy mitől tart, és abból kiindulva keressenek közös megoldást. A terápia felvetését, többször is meg lehet próbálni, mert a többszöri finom felvetésre nyitottabbá válnak a segítségre. Látható, hogy szenved, és ettől szeretne megszabadulni, ebben lehet támogatást kérni, olyat ahol valóban segítenek, és nem kioktatatóak vele, hanem segítenek neki visszanyerni az egyensúlyt. Együttműködésre sarkalló legyen a partneri felvetés, ne előíró jellegű. Pl. a szakembert is együtt keressék, ne küldve érezze magát egy mások által lefixált konzultáción. Figyeljen arra, hogy semmiképp ne valamiféle diagnózissal próbálja meggyőzni őt a segítségkérésre, és éreztesse vele, hogy ugyanúgy szüksége lehet most a támogatásra, lelki erősítésre, mint ahogyan ez bárkivel bármikor megtörténhet. Próbálják arra helyezni a hangsúlyt, hogy ez a szakítás valamiért nagyon megviselte, a folyamat elakadt, az állapot elmélyült, és meg kéne előzni, hogy ennél jobban eluralkodjon ez a dolog rajta, ebben tudna neki segíteni szakember. Azt javaslom, hogy tapasztalt pszichológust keressenek, lehetőleg klinikai szakpszichológust, vagy olyan pszichiátert, aki pszichoterápiát is végez. Az öngyilkosság gondolatának kezelésére pedig interneten találhat hozzátartozóknak szóló, nagyon jó segítő leírásokat tartalmazó szakmai oldalakat, és elérhetőségeket.Pl. www.ongyilkosságmegelozes.hu További kérdés esetén keressen meg elérhetőségeimen, ha szükséges írok privátban még hasznos könyveket és linkeket a témában. Üdvözlettel: Kozma Nikolett