A kérdés
Üdvözlöm! 23 éves lányom kb. másfél év alatt teljesen a családja ellen fordult. Ellenségének tekint minket, nem kommunikál velünk, bezárkózik a szobájába, teljesen elhanyagolja magát, éppen Két hónapja a házból sem tette ki a lábát sehova. Munkahelye megszűnt, az egyetemet abba hagyta, senkivel nem tartja a kapcsolatot. Amikor próbálunk beszélni vele, ha a mosdóba kijön a szobájából nagyon csúnyán elutasít, mind verbálisan, mind fizikálisan (rúg, karmol, ordít, durva kifejezéseket használ), amíg vissza nem menekül a szobájába. Javasoltam, hogy menjen el szakemberhez, mivel teljesen magába fordult, és ez már nem ő, de hallani se akar róla, azt mondta, hogy semmi baja. Korábban kedves, nagylelkű, tisztelettudó volt velünk is, törődött magával, sportolt. Annak ellenére, hogy nem tudom mit csinál a szobájában nap, mint nap, látom, hogy egyre rosszabb állapotban van. Mit tudok tenni, hogy akarata ellenére orvoshoz szakemberhez juttassam, amíg nem történik valami nagy baj? Köszönöm a választA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Judit! Mindaz, amit leírt, valóban nagyon aggasztónak tűnik. Amennyire a leírtakból meg lehet ítélni, a lánya sürgősen segítségre szorul. Valószínűleg ő maga ezt nem látja be, ezért utasítja el, hogy szakemberhez forduljon, ettől függetlenül ez mindenképpen szükségesnek tűnik! Amit tenni tudnak: vagy ultimátumot adnak, hogy márpedig el kell mennie Önökkel szakemberhez vagy ha szükséges, akkor akarata ellenére kell elvinni. Ennek is két módja van: vagy Önök teszik autóba és juttatják orvoshoz (a pszichiátria nem beutalóköteles, a területileg illetékes osztály ambulanciájára vigyék) vagy konzultálni kell a háziorvossal (ez mindenképpen jó lenne, kihívni házhoz, hogy meg tudja ítélni a helyzet súlyosságát és a beutaló is hasznos, ha van, ha nem is kötelező) és ő hívhat mentőt (szükség esetén Önök is hívhatnak, de nem biztos, hogy így beviszik). Szükség esetén akarata ellenére is beszállítható és megfigyelésre benntartható a beteg bizonyos feltételekkel egy pár napig. Első körben nem is pszichológusnak, hanem pszichiáter szakorvosnak kellene látnia, utána jöhetne a (klinikai szak)pszichológus. Tudom, hogy mindez nagyon drasztikusnak tűnik, de minél előbb segítséget kellene kapnia a lányának és ezt most valószínűleg a területileg illetékes pszichiátriai osztály tudja megadni. A leírtakból nem gondolnék nagy pszichiátriai kórképre, de pont azért fontos az időfaktor, hogy ez a krízisállapot ne is fordulhasson át ezekbe (illetve fontos ezeket kizárni). Egyéni és csoportfoglalkozásokkal, ha szükséges, akkor gyógyszeres kezeléssel (szorongásoldásra stb.) jó eséllyel ki tudnák mozdítani ebből az állapotból. Sajnos manapság gyakori ebben az életkorban az ehhez hasonló krízis, a pszichiátrián gyakran találkozunk hasonlóval és jogos a félelme, sokszor a "nagy baj" után kerülnek be, szóval mindenképpen arra biztatnám, hogy mihamarabb lépjenek. Kitartást kívánva: Fehér Anita klinikai szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
