A kérdés
Tisztelt Pszichológus! 52 éves nő vagyok. 20 év házasság után elváltam, utána volt egy 4 éves kapcsolatom, ami részemről nagy szerelem volt, de két éve véget ért, ezt talán a mai napig nem hevertem ki. Két felnőtt lányom már kirepült a fészekből, a kisebbik mostanában. Rosszul élem meg az egyedüllétet, borús hangulataim vannak, félek, hogy eluralkodik rajtam a depresszió (sajnos már volt benne részem). Barátok is eltűntek mellőlem és most itt vagyok nagyon egyedül. Nem is értem, hogy kerültem ebbe a "reménytelen" helyzetbe. Nem találom a helyem, nem találom az utam. Szeretnék újra boldog és felszabadult lenni, örülni az életnek. Szeretnék egy mindenben megfelelő társat (társkereső oldalon nem sikerült megtalálnom). Ehhez a lelkiállapothoz társul még néhány testi betegség is, ami megijeszt, plusz a változókor is elért. Szóval lassan úgy érzem, hogy agyonnyomnak a problémáim és kevés vagyok már ahhoz, hogy egyedül megoldjam ezeket. Ebben szeretnék segítséget kérni. KöszönömA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Köszönöm, hogy írt az oldalra és örülök, hogy elindult a változtatás felé, mert a kérdésfeltevés is már egy lépés. Amint írja levelében sok minden történt az elmúlt néhány évében, sok veszteség. Gondolok itt nem csak a párkapcsolatára, hanem a nőiességének megélésére, a szülői szerepkör módosulására, a testében történő változásokra. Nagyon jó, hogy van célja, és szeretne jól lenni, tudni örülni, párkapcsolatban élni. Az első lépés az lehetne, hogy ezt a nagy globális célt, ami azért igen általános, lebontaná kisebb célokra, olyanokra, melyek elérhetőek és keresne hozzájuk olyan első kicsi lépéseket, melyek segítenék eme cél megközelítését. Akár napokban is gondolkodhat, ma mit tettem eme cél érdekében, mit tehetnék ma, hogy jobban vigyázzak a testemre, hogy ma jobb kedvem legyen? Ami kitűnt még leveléből, hogy egyrészt a jövőt hasonlítja a múltjához, nem biztos, hogy ugyanolyan módon tud újra boldog lenni, mint volt 5-10 évvel ezelőtt, most más élethelyzetben van, más szerepkörei vannak, akár egyesek meg is szűntek, másrészt pedig a mindenben megfelelő partner keresése lehet cél, viszont nem biztos, hogy van ilyen partner. Azt gondolom, az is segítene, ha prioritási listát állítana és megnézné mi az ami most pillanatnyilag a legégetőbb, a legfontosabb, amit ha nem old meg a többi dologhoz sem tud majd konstruktívan hozzálátni, szerintem ez a fizikai egészsége. Jó lenne ha elgondolkodna az életmód váltáson, mit tudna másképpen csinálni, majd közben beiktatni a már emlegetett kicsi változtatásokat, melyek növelnék életörömét. Amikor az ember ennyire egyedül van és nem tudja megosztani magát senkivel, érdemes pszichológushoz is fordulni, az együttgondolkodás, a problémák féltérképezése adhat új erőt, lehetőségeket. Ez nem jelenti azt, hogy ily módon pótolja a barátokat, viszont segíti a jobb megküzdést, a gyorsabb felépülést. Sok sikert kívánok bármely úton is indulna el. Üdvözlettel Balázs Nelli