Hogyan segíthetnék?

A kérdés

Tisztelt Pszichológus Hölgy/Úr! Harmincas évei elején járó, tanult fiam a depresszió szinte minden tünetét produkálja, és egyre súlyosabb mértékben. Próbáltam megérteni, miért látja ennyire sötéten a világot, miért ennyire pesszimista, örömtelen, miért nem érdekli semmi, és eleinte naív módon igyekeztem ötleteket adni, miként próbáljon meg ezen változtatni. Miután semmi nem változott, illetve inkább csak romlott, javasoltam, kérjen segítséget szakembertől. Hallani sem akart róla. Folytonos fáradtságát eleinte a stresszel és a felelősséggel járó munkájával magyaráztam, de most már kiderült, hogy rákapott az altatóra is, és szinte állandóan aludna, mert egyébként elviselhetelennek érzi az életét. Nem lakunk együtt, egy másik városban egyedül él, baráti társasága egyre szűkül, mondván, hogy ők sem érdeklik már, ugyanakkor szenved a magányosság érzésétől is. Az én türelmes hallgatásom, vagy annak kétségbeesett végignézése, hogyan szenved és teszi tönkre magát, nem megoldás. A szakember segítsége most már végképp elodázhatatlan, de nem tudom rávenni, hogy tegye meg ezt a lépést. Attól tart, hogy ha ez kiderül, elküldik a munkahelyéről, pedig ez az egyetlen dolog, ami még jelent neki valamit, bár dolgozni járni és ott teljesíteni is nagy erőfeszítésébe kerül. Abban szeretném a segítségét kérni, hogy hogyan, mivel tudnék hatni rá, hogy éljen a lehetőséggel és adjon esélyt magának a gyógyulásra. Olykor úgy érzem, az hiszi, egyedül is megbirkózik ezzel a helyzettel, máskor meg azt, hogy talán nem is akar. Hogyan segíthetném elő, hogy meghozza a helyes döntést? Válaszát előre is köszönöm: egy nagyon aggódó édesanya.