A kérdés
Tisztelt Szakember! 18 éves vagyok és tapasztalataim alapján meglehetősen szorongó, ez pedig a folyamatos megfelelési kényszerből fakad. Pár éve úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek és elkezdtem járni azt az utat amiről úgy gondoltam az enyém. Egy évvel később különböző tüneteket észleltem, alvászavar, szorongás és volt egy olyan furcsa érzésem bizonyos percekben mintha képernyőn nézném ami velem történik, nézem kívülről ahogy cselekszem és értékelem, mintha osztott képernyőn élném az életem. A gondolataim olyan hangosan ordítanak hogy nem tudom azt tenni amit kellene. Korábban vagdostam magam, ez átmenetileg oldotta azt az iszonyú dühöt és feszültséget ami bennem van/volt. A korábbi helyzetben sokat gondolkodtam azon hogy már nem akarok élni, mert nincs miért, nem találtam a helyem sehol pedig aktívan kerestem, de nem tudtam megtenni. Rettenetesen félek attól hogy kihagyok egy lehetőséget és mindenbe belevágok amibe csak tudok több kevesebb sikerrel. Köszönöm előre is a válaszát.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Ha most 18 éves, és pár éve döntött úgy, hogy véget vet a folyamatos megfelelési kényszerből fakadó szorongásnak, az azt jelenti, hogy már egy jó ideje dolgozik magán, gondolkodik megoldásokon. Úgy gondolom, hogy Ön valószínűleg rendkívül sokat töprengő, a dolgok mélyére tekintő, elemző alkat. Nem az a típus, aki csak úgy elvan, hanem folyamatosan jár az agya valamin, keresi az összefüggéseket, az okokat, és nem nyugszik addig, amíg valamit nem ért egészen. Minél bonyolultabb lelki szerkezet valaki, annál nehezebben kapcsolódik a világhoz és másokhoz. Leveléből magányosságot érzek: mintha mindazt a rendkívül gazdag gondolatvilágot, szemléletet, ami az Ön sajátja, nehezen tudná megosztani másokkal. Írja, hogy nem találja a helyét sehol, tehát azt gondolom, hogy nincsenek igazán társai, barátai. Nagyon egyedi és különleges, eredeti személyisége lehet, azonban talán nehéz is emiatt, hogy kevésbé talál kapcsolódási pontokat. A befelé fordulás és őrlődés pedig önmarcangolásba és depresszióba csaphat át. Folyamatosan figyeli magát. Nehéz lehet így. Valahogyan nyitnia kellene kortársai felé, még ha néha ezt kompromisszumnak érezné is. Akkor is érdemes lenne közösséget keresni és együtt lenni másokkal, ha ezzel lejjebb ad az elvárásaiból, vagy azt érzékeli, hogy nem a legmegfelelőbb társaságban van, nem tud teljes egészében rezonálni Önre a másik ember ,vagy nem sikerül teljes egészében megértetnie magát. Ezt bizonyára Ön is érzi, talán erről írja, hogy mindenbe belevág. Nyitni a külvilág felé és sok mindent kipróbálni nagyon jó elképzelés, de a lemaradás/kimaradás miatti szorongás nem jó háttér ehhez. Ha az ember választ valamit, bármit, azzal automatikusan lemarad egy sor másik dologról. Ez van, ez ilyen. A döntésekkel és próbálkozásokkal pedig mindig együtt jár a siker vagy a kudarc lehetősége. Sokféle tünetet és furcsa érzést ír le, mindegyik mintha az identitás, az élet értelmének keresése, a boldogság keresése köré szerveződne. Talán szüksége lenne a személyiségének formálódásához, a saját válaszok megkereséséhez és önmaga jobb megismeréséhez, a stabilizálódáshoz és kapcsolatok kereséséhez valamilyen külső támaszra, segítőre. Üdvözlettel, Nádasdy NóraKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
