A kérdés
Kedves Dr.Ur/Dr.Nő. Köszönöm hogy itt lehetek. Nagyon nehéz napokat élek meg. A szeretett férjem fiatalon alig 40 évesen, 3 hete halt meg, hirtelen betegségben. 2 kis gyerekünk van. Mindenki a gyerekekre tereli figyelmemet, hogy értünk erős kell lennem, de nem tudom magamat megerősíteni ahhoz hogy öértük itt legyek. Anya s apa legyek egyben. Sokan vannak barátok kik támogatnak s aggódnak értem, amiért hálás vagyok, de nem találom helyem sehogy a férjem nélkül. 16 éves koromtól együtt vagyunk. Alig 40 évesen halt meg. Harmónia és szeretet dominált a családunkban. Amit egyik percről a másikra elveszítettem. Nem tudom elhinni hogy többé sose jön és hogy a mindennapokban hogy tudom megtalálni azt az értelmet, amit ő adott az életemnek. A házasság kevés szó ahhoz amit együtt átéltünk. Túl szép volt minden...ami hirtelen rém álommá változott. Úgy érzem összeszorult a szivem s nem tudok mit kezdeni életemmel s gyerekeimmel.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Először is fogadja részvételemet. Nagyon nehéz helyzetben van, a sok együtt töltött idő, első szerelem, a család felépítése, a társi és baráti kapcsolat és még rengeteg emlék, támogatás és ki tudja még mi minden hirtelen elveszett. Ez a testnek, a léleknek az értelemnek is hatalmas sokk. Persze, hogy úgy érzi, hogy szétszakad a szíve, agya és olyan óriási a mardosó fájdalom, hogy ezt nem lehet kibírni, megérteni... A környezet ilyenkor a legtöbbször gyors értelmet keres, kapaszkodókat a túlélőnek , a hozzátartozóknak, viszont aki gyászban van, nem áll készen ezekre a kapaszkodókra, legtöbbször ő csak a sokkban, fájdalomban, később haragban, értetlenségben, szomorúságban van benne és vagy ezt szeretné megélni vagy ebből szeretne kimenekülni, de egyikre sincs igazi jó válassza, mert ezekre a dolgokra nincsenek bejáratódott válaszok, megoldások. Nagyon jó, hogy vannak barátok, segítség, az most kell is, amikor még gyerekek is vannak a háttérben, ugyanakkor nyugodtan megmondhatja nekik, hogy miben tudja elfogadni a segítségüket és mi az , ami nem segítség. Az biztosan nem segítség, ha Önnek most nagyon erősnek kellene lennie, mert ha még meg is tudná tenni, később lenne ebből sok elakadása. A gyászfolyamatot, amennyire csak tudja jó lenne megélnie, a gyerekek miatt is, hogy ők is lássák, hogy szabad gyászolni, sírni, mérgesnek lenni, csak úgy lenni. Persze jó, ha ebben a gyerekek és Ön is kapnak segítséget. Nem írta meg, mekkorák a gyerekek, de mindenképpen kérném a pedagógusok segítségét, nagyszülőkét is és még aki van a környezetben. A gyerekek élete nyilván megy tovább, a játék, mese, élmények gyűjtése nekik elengedhetetlen, ugyanakkor amikor félnek, szomorúak, akkor is kell, hogy legyen valaki, aki megnyugtatja őket és nem biztos, hogy ez mindig Ön kell, hogy legyen, sőt. Itt most egy teljes megértő teamre van szükség, szakemberek, megértő barátok, pedagógusok, akik előtt lehet nehéz témákat és érzelmeket is megmutatni. Persze nagyon friss a helyzete, még a sokk állapotában van, de amint lesz erre ereje, jó lenne, ha csatlakozna önsegítő vagy más gyászoló körhöz, hiszen ők jobban meg tudják érteni a hullámzásokat, jobban elviselik a furcsaságokat és talán adnak ötleteket is, mit érdemes csinálni. A mozgás biztosan segít, a többi mindenkinél más és más. Nagyon fontos, hogy merjen kérni, de elutasítani is ha valami túl sok, direkt vagy ellenkezik a saját megérzéseivel. Egy hosszú folyamatnak néz elébe, amiben sok lesz a hullámzás, azt gondolom ezt egyedül nem érdemes végig csinálni, ezért jó, ha keres megbízható segítséget, aki fogja a kezét, akár este is fel lehet hívni, kibírja az élet nehéz és kegyetlen dolgaival való szembesülést. Kívánom, hogy találjon valakit és amennyire tud kapcsolódást a gyerekihez. Legyen elnéző önmagával, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan megszokta. Kívánom, hogy sikerüljön valamilyen kapaszkodót találni, ez lehet levél írás a férjének, temetőbe járás, mozgás, de bármilyen más rituálé is. Sok erőt, egészséget kívánok, Balázs Nelli