A kérdés
Segitséget szeretnék kérni. Nincs kivel megbeszéljem azt, ami velem történt. Ugy érzem összeroppantam és nincs tovább....Csak egy pár jó szó hiányzik, valaki, aki megért engem. Másfél éve megismerkedtem egy férfival.. Van párom, de ő külföldön dolgozik és évek óta elhanyagolt. A magány vitt ebbe az uj kapcsolatba. Ő nagyon szegény volt akkoriban és rosszul élt a feleségével, éppen váltak. Én gondoskodtam róla, főztem rá, segitettem amivel tudtam, pénzzel is. Én egy szépnek mondott nő vagyok, de ő egy nagyon csunya férfi. Mégis bárhová mentünk, mikor találkoztunk, számomra mindig érthetetlen módon viselkedett. Folyton udvarolt mindenkinek, játszotta a menőt és engem lealázott. Én hiába kértem, hogy viselkedjen tisztelettudóan, ő annál jobban csinálta. Rengeteget veszekedtünk, és én többször szakitottam vele. Az idő előrehaladtával kiderült, hogy impotens. Bárhogy kértem, menjünk el orvoshoz, nem volt hajlandó. Aztán egy ilyen sikertelen próbálkozás után borzasztóan megijedtem tőle, mert dührohamot kapott, lehordott engem mindennek, rángatott, teljesen megőrült....féltem tőle és már a rendőrséget akartam kihivni. Egy darabig nem találkoztunk, de aztán mégis megbocsájtottam neki. De nem lett jobb a helyzet. Elmesélte, hogy otthon folyamatosan önkielégitést végez, pornót néz és folyton kinzott a történeteivel. Már a megismerkedésünkkor éreztem, hogy valami nem stimmel nála...Az édesapja skrizofén volt. És nagyon azt hiszem mostmár, hogy ő is az. Folyton kinzott és azt hiszem, ebben lelte az örömét, ha engem szenvedni látott. Szép és csinos nő vagyok és nagyon jólelkü ember és hittem abban, hogy majd mégis megváltozik. Ragaszkodott hozzám, szeretett is talán és folyton erőszakott, hogy váljak el és éljünk együtt. Mindezek ellenére, amit velem müvelt, én szerettem és nem láttam a fától az erdőt. Senkihez nem fordulhattam a kételyeimmel, mert nincsenek közös ismerőseink, akiktől érdeklődhettem volna. Karácsonykor ugy volt, hogy összeköltözünk, én itthon bejelentettem, hogy elmegyek. Ő a találkozón zavartan viselkedett, majd közölte, hogy ő fél és mig el nem válik, addig nem meri otthagyni a házát. Gyáván elkullogott és ha a férjem akkor nem fogad vissza, az utcára kerülök. Ő ezt sem bánta volna. Ezekután már borzasztó nehezen, de mégis megbocsájtottam. Innentől már nem hittem neki és továbbra is csak fájdalmat okozott. Elvált, eladta a házát és eltünt. Ugy érzem meghalt a lelkem.Nagyon fáj az, amit hagytam, hogy velem müveljen. Nem tudom, innen, hogy tudnék felállni. Főleg ugy, hogy tudom, hogy valahol rajtam nevet. Mert beteg és ezt élvezi. Köszönöm, ha meghallgattak, talán mások tanulhatnak a példámból.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Ildikó! Szomorú történetet írt, amelyből sugárzik az elkeseredettség. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került, de még most is nemes szándék vezérli: "talán mások tanulhatnak a példámból". Szeretője valószínűleg egy űrt töltött be, hiszem férje távolléte és elhanyagolása magányossá tette. (Mielőtt ez kialakult, sikerült-e megosztania férjével, hogy több együttlétre, és törődésre van szüksége?) De a leveléből az derül ki, hogy ez a másfél év nem tudta azt a minőségi kapcsolatot megadni Önnek, amire vágyott, hiszen több dolog miatt is szenvedett. De mégis benne maradt a viszonyban, engedte, hogy megtehesse Önnel ezeket. Kettőn áll a vásár, egyenlő részben felelősek a történtekért. A szép és csinos Ildikó feltehetően önértékelési zavarral rendelkezik, hogy nem egy hasonszőrűt választ, és engedi, hogy megalázzák, kínozzák. Talán mind a ketten megtaláltak valami fontosat egymásban, így maradhattak ennyi ideig egymás mellett. Ha jól értem, nincsen arra sem semmilyen bizonyíték, hogy ő nevet Magán, ez az Ön gondolata, amelyet nem szabadna úgy kezelnie, mintha tény lenne! Bizonyára ezt is a keserűség teszi Önnel. Veszteség érte a férfi bizonyos viselkedésével és végső eltűnésével, és ráadásul társulhatott ehhez a házastársi krízis is, ami bizonyára bekövetkezett az Ön kilépési próbálkozása után. Ezek feldolgozása lehetne az egyik lépés. Esetleg ebben segíthetne, hogy mindkét kapcsolatát alapos elemzés alá vegye, amelynek eredményeképpen elmaradt szeretőjének elengedése kezdődhet el, és kiderülhet, hogy házasságában mennyi potenciál maradt. Teheti ezt egyedül is, de hátha talál erre egy régi, jó barátot, vagy egy újabbat, akivel mégis csak képes megosztani az igazságot - a titok mindig elszigeteli az embert másoktól. Ha hangulata tartósan rossz, és érdeklődése, tevékenységei elmaradnak a szokásostól, talán érdemes lenne szakemberhez is fordulni. (Írásából nem derül ki számomra pontosan, hogy mikor történtek a végső események.) Tisztelettel üdvözlöm és kívánok jobbulást: Szabó Mária MyrtillKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
