Gyerekkori emlékek

A kérdés

Kedves Szakértő! Egy terápiás munka után érdekes gyerekkori emlékeim jöttek elő. Gyerekkoromban szerettem a csigákat kínozni. Eső után hátul a kiserdőben tüskéket szúrtam beléjük, és figyeltem, ahogy összehúzzák magukat. Ha nem akartak kijönni a házukból, rájuk ugrottam, vagy bedobtam őket a tűzbe, forró hamuba, és néztem, ahogy szenvednek. A kutyámat is gyakran elvertem, rugdostam, de utána mindig megbántam, bocsánatot kértem tőle és hozzá bújtam, mert szerettem. Emlékszem, volt egy babám, amivel nagyon szerettem játszani. Mindig azt képzeltem, hogy kisfiú. Etettem, ölelgettem, felöltöztettem, és utána mindig kiabáltam vele, jól elvertem, meg a földhöz vágtam, amiért rossz volt. Pelenkázásnál mindig bántottam a fütyijét (ami igazából nem volt neki, csak odaképzeltem). Bottal, tollal piszkáltam neki, hogy fájjon neki. Mindig úgy éltem meg, mintha élne a baba és tényleg fájna neki. Ezekre mindezidáig nem is emlékeztem. De valahogy a relaxáció óta egyre több mindenre emlékszem. Eddig az volt a gond, hogy nem emlékeztem semmire gyerekkoromból, nem tudtam felidézni dolgokat, pedig nem volt ez olyan rég, hisz nemrég lettem felnőtt. Mit tudok ezzel a sok emlékkel kezdeni? Olyan furcsa képek is vannak előttem, amit nem tudok hova tenni és zavarnak.