A kérdés
Azt vettem észre, hogy a huszas, harmincas éveikben járó emberek elveszetették a talpuk alóla biztos talajt, nagyon kevesen találnak olyam munkát amit igazán szeretnek, nem beszélve a párkapcsolatokról, döbbenet mennyi fiatal nem élte át még a szexualitást. En 2 diplomával évente váltogatom a munkahelyeimet és sehol sem érzem igazán jól magam, egy idő után minden egyhangvá válik, és egy irodai környezetben néha csak a "talpnyalás" viszi előre a karriert. Sok velem egykorú ember szintén utálja a munkáját, feleslegesnek találja, néha semmit sem csinálunk egész nap, és ezért kapunk fizetést. Ismerkedni már nem lehet élőben, marad a tinder, ahol az emberek nagy része teljesen éretlen még, és az említett okok miatt boldogtalan, kiábrándult. Én személy szerint próbálok új dolgokat, hobbikat, néha jól érzem magam, de elgondolkodtató- a világ szar, vagy csak mi lettünk rosszabbak, mint az elődeink? Mit lehet tenni ez ellen?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Megértem, hogy néha úgy látja a világ nem jó irányba halad, és ez elszomorítja. Való igaz, számos területen viszonylag rövid idő alatt óriási változások zajlottak le, és az emberek nem mindig optimális módon reagálják le ezeket. A technikai újításoknak köszönhetően egyre kevesebb a személyes kapcsolódás a hétköznapokban, és a többségnek valódi energiabefektetést igényel a tartalmas és támogató kapcsolatok fenntartása. Nem gondolom, hogy rosszabbak lennénk (bár ez nem egy egzakt szakmai álláspont, inkább a saját véleményem tükrözi), egyszerűen nem mindenki adaptálódik jól a sok bizonytalansághoz és a felgyorsult technikai fejlődéshez. Sokat számít a családi háttér, illetve azok a külső (pl baráti kör) és belső (pl jó önértékelés), amik lehetővé teszik, hogy könnyebben megtaláljuk a helyünket a világban. Pszichológusként abban hiszek, hogy érdemes önmagunkat megismerni, feltárni erősségeinket, saját erőforrásainkat, és ez segít abban, hogy olyan környezetet teremthessünk önmagunk számára, amely épít és nem rombol. Hogy megtaláljuk, hogy milyen helyzetekben és kikkel érezzük jól magunkat. Hogy tudatában legyünk a saját érzéseinknek és szükségleteinknek, és ezeket a környezetünk felé is képviselni tudjunk (kérés, határok meghúzása). Hogy el tudjunk köteleződni kapcsolatokban, és azokat ne a bennünk élő hiányok betöltésére, sokkal inkább egymás építésére használjuk fel. Azt gondolom, hogy ha a világot akarjuk megváltoztatni, érdemes önmagunkkal kezdeni. Ehhez kívánok sok sikert és minden jót Önnek!Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
