A kérdés
Üdv! Volt szerelmem 1.5eve balesetben elhunyt. 8eve aktívan az életem része volt,nagy szerelem,de a belső félelmei miatt nem tudott a kapcsolatunk kiteljesedni,így gyakorlatilag hosszú ideje nem voltunk együtt (és nem is volt felhőtlen a viszonyunk sokáig). Soha nem tudtam elengedni,sem míg élt,sem amióta “elment”.Gyakorlatilag ebben a személyben láttam a jovomet, a közös jövőt.8 hónapja (talán ebbe a gyászba belebetegedve) elhunyt édesanyám is.. Tehát a két szamomra legfontosabb személy és bizalmasom ment el..örök kérdések üldöznek,”mi lett volna ha” és az önvád.. azt gondoltam az idő gyógyír.Talán saját magamat gátolom abban, hogy tovább lépjek,talán ennyire felek a jövőtől ,amibe ők már nem tartoznak bele? Kisse antiszoc lettem, pedig vilageletemben energikus,boldog ember voltam. Párkapcsolatban se jeleskedek azóta se.Most van egy kialakulóban,de már itt kopogtat a bűntudat és már akarva-akaratlanul is hasonlítom az udvarlomat a volt szerelmemhez..Mit tehetnék még magamért?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Amit levelében ír, az a gyász következménye. Teljesen természetes reakciókról van szó, hiszen ebben a két halálesetben nagyon sok olyan momentum van, ami biztosan jelentősen meghatározza mindennapjait. A kérdés az, hogy van-e olyan személy a mostani életében, akivel meg tudja élni ezeknek az érzelmeknek a mélységét, akivel beszélgetni tud a legnagyobb intimitással gondolatairól, világlátásáról, az életéről ? Ha nincs, akkor jó lenne bekapcsolódni akár gyászcsoportba vagy pedig egyénileg meglátogatni olyan szakembert, akivel fel tudja dolgozni a vesztességeit. Ha jól értem, azért is nehezebb feldolgoznia a haláleseteket, mert nem sikerült kiteljesíteni azokat, vagyis az egyiket biztosan. Ebből eredhet a fantáziák sorozata, az önvádlás és az ilyen nem lesz még egyszer érzés. Azt gondolom, ha erről tud valakivel őszintén beszélgetni, akkor egyrészt meg fog nyugodni, másrészt pedig meglátja majd a dolgoknak azt az oldalát is,amit most nem tud vagy nem mer. Nagyon sajnálom azt, ami történt és kívánom, hogy sikerüljön új alapokra helyeznie a mostani életét és kapcsolatait. Amit még tehet magáért, az, hogy elfogadja mindezeket az érzéseket és megengedi, hogy megélje őket, még ha fájóak és intenzívek is. A gyászfolyamat sokszor hosszú és nem egyenletes, főleg ha sokszoros és hirtelen halálról van szó. az az energikus ember is ott van valahol Önben, talán még nem elég erős, hogy hosszabb időre előjöjjön. Bízom abban, ha engedi az antiszociálisnak, hogy érvényt kapjon, akkor idővel csillapodni fog és beáll újra az egyensúly. Üdvözlettel Balázs Nelli, klinikai szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
