A kérdés
Jelenleg 26 éves vagyok. Három éve van diplomám, de alig dolgoztam. Világ életemben otthon éltem, de nem sokat segítettem sose a háztartásban. Depressziós vagyok, amire gyógyszereket is szedek. Eléggé kötődök a környékhez ahol vidéken élek jelenleg, de Pesten talán jobb esélyeim lennének megmenteni a programozói karrierem. Valahol vágyok ugyan a költőzésre, de valójában félek tőle, és nem hiszem, hogy teljesen átlátom, hogy mivel járna. A jelenlegi munkahelyem nem nyit nagy perspektívákat számomra, mert a cég sufni, úgy érzem, hogy kezdek kicsit kiégni is, illetve lehetséges, hogy imposztor szindrómám van. De valahogy mégis el vagyok itthon, mint légben a befőtt. De itthon nem látom, hogy valaha többet is el tudnék érni a vegetálásnál. Nagy lehetőség lenne máshol kipróbálni magam, viszont félek, hogy beleroppannék. Hazatérve meg csak még rosszabb munkahelyeket találnék utána. Nem vagyok, abban a helyzetben, hogy csak úgy kockáztassam a biztos rosszat, egy esetleges bizonytalan jóért.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Válaszkereső! Köszönöm levelét, nagyon aktuális téma, az elhúzódó kamaszkor, mama-hotel szindróma és egyéb fogalmakkal emlegetett felnőtté érés problematikája nagyon sok fiatalt érint. Mind azt amit leírt ördögi körnek foghatjuk fel, jó lenne ténylegesen feltárni, hogy a leírt depresszió milyen tünetegyüttest takar, mióta tart és mihez köthető. Nagyon sok ember érzi azt, hogy ő depressziós, kap is erre valamilyen kezelést, viszont csak arról van szó, hogy nem látja a lehetőségeit, nincs olyan ember a közelében, akivel megoszthatná problémáit és segítséget is kaphatna, majd benne ragad a bátortalanság, vágyainak halasztgatásának problematikájában. Köztudott, hogyha az ember nem meri követni vágyait, akkor egy idő után kiég, elkeseredett és erőtlen lesz, a fejlődés és a jóérzés útja a bátorság, változtatás, önismeret, tudatosság stb. Azt látom, hogy egész jól meg tudta fogalmazni vágyait, látja is elakadásának okát, viszont azt gondolja, hogyha elindul a saját egyéni útján, akkor az teli lesz nehézséggel és akár kudarcokkal is. A felnőtté válás éppen attól kihívás és lehetőség, mert olyan helyzeteket tartogat a számunkra, melyekben a meglévő készségeinket újra kell strukturálni, esetleg új megküzdési stratégiákat kialakítani. Gondolja végig, mit szeretne látni öt év múlva, milyen élethelyzetben szeretné meglátni önmagát? Ezt a képet tárolja el és minden nap képzelje el, hogy közelít felé, olyan dolgokat tesz, melyek valósággá alakítják. A mostani állapotába bármikor visszatérhet, azt gondolom olyan munkát, ahol nem érzi jól magát, ahol a kiégés veszélye fenyeget nem nehéz ma találni, de ha meg sem próbálja másképpen, akkor mitől lesz jobban, hogyan fog jobb kedvvel lenni a világban? Remélem sikerül elindulnia és találnia olyan segítőt, mentort, szakembert, aki esetleg még egyengeti is eközben az útját. Régen is minden közösségnek voltak bölcsei, a mesehősöknek is vannak segítői, azt gondolom, nagyon fontos, hogy merjen kérni, tévedni, próbálkozni, irányt váltani és nem utolsó sorban élni. Sok sikert kívánok, Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
