Elszakadás3

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, az álma is jól mutatja, hogy a pszichológusától való elszakadást is igazi gyászként éli meg, ez nagyon fájdalmas lehet. A leveleiből nem derült ki, hogy a terápiája miért és hogyan zárult le, mármint azt a részét nem tudom, hogy vajon ez valamilyen oknál fogva hirtelen történt-e, vagy milyen egyéb körülmény teszi ezt ennyire fájdalmassá. Általában nem szokott ez ennyire gyötrő lenni, mert ha előkészítetten zajlik, és nem egycsapásra történik, akkor minden esély megvan rá, hogy harmonikusan, és jól feldolgozhatóan menjen végbe. Azt sem derült ki a számomra, hogy mi az ön alapproblémája, ami miatt pszichológushoz fordult - ez azért volna lényeges információ számomra, mert az is lehet, hogy nem a terápia lezárulásának módja, hanem az ön lelkiállapota az, ami miatt lélekben nem tudta befejezni a pszichológusával való együttműködést, kapcsolatot. A terápiás szabályok a terápia lezárulta utáni időszakra azt mondják ki, hogy a pszichológus nem kerülhet magántermészetű kapcsolatba a korábbi kliensével/páciensével, és ez azért van így, mert a terápiás kapcsolat nagyon különbözik a hétköznapi kapcsolatoktól, nemigen lehetne egészséges emberi kapcsolat abból, ami a pszichoterápiában kezdődik. Ezért nem engedik ezt meg a pszichológusnak a szakma szabályai. És az igazat megvallva - pszichológusként magamról is tudom - nem tudom elképzelni, hogy egy pszichológus ezt bírná: ha a pszichológus magánéletét korábbi kliensek népesítenék be, akkor lényegében nem volna a munkájától független magánélete, amit egyetlen szakmában sem lehetne elképzelni, de legkevésbé egy olyan segítő szakmában nem, ahol a segítőt a munkája érzelmileg is erősen igénybe veszi. Persze hogy nem pótolható egyik ember egy másikkal, nem is így értettem, amit korábban írtam. Azt azonban fenntartom, hogy ha vannak egy embernek baráti, munkatársi, szomszédsági, stb. kapcsolatai, akkor az azokban lévő lelki energia segít a gyász elviselésében, és főként abban, hogy a gyászoló (ön) ne maradjon magára, ne legyen egyedül, ne legyen magányos. Mégiscsak úgy gondolom, hogy ne zárja le véglegesen annak a lehetőségét, hogy más pszichológushoz menjen. Csodát nem kell várni, vagyis azt nem, hogy az a terápiás kapcsolat ugyanolyanolyan lesz, mint ez volt - pont olyan nem lesz egy másik emberrel -, de ha időt ad az együttműködés kialakulásának, és az új személyben nem a régit keresi, hanem igyekszik megismerni és ráhangolódni, saját magát vele megismertetni, akkor jók az esélyek, hogy az új terápiás kapcsolatnak is megfelelő ereje lesz. Üdvözlettel: Biró ESzter