Elkeseredés

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező ! Sajnálom, hogy ilyen fiatalon ennyire elkeseredett. Elmondása szerint már az iskola alsó osztályában is lehangolt, frusztrált volt. Érdekes, hogy senki sem karolta fel, vitte el szakemberhez, vagy segített Önnek. Így az évek alatt elfogadta és elhitte, hogy ez az Ön sorsa. Ezért jó jelnek látom azt, hogy most mégis segítséget kér, rájött, ha így nem marad tényleg semmije, ahogyan fogalmazta, az emberek időről -időre meghallgatják a panaszokat is, de azért általában a kedvességet, vidámságot, humort, energiát keresi a legtöbbjük a szabadidejében. Persze nem tudok sok mindent az életéről, azt sem, hogy kivel él, mit dolgozik, mi a végzettsége, milyen szokásai vannak, hogyan telik egy napja stb? Leveléből az derül ki, hogy vannak próbálkozásai, viszont azok nem túl sűrűek és valószínűleg a kezdeti kudarc után abba is maradnak. Az tény, hogy a szülők és a gyereki környezet nagyon sokat segít vagy ront abban, hogyan látja majd magát valaki felnőttkorában, de arra is van rengeteg példa, hogy a sok elhanyagolás után az illető felnőttkorában megerősödik és felül tud kerekedni a problémákon. Most már felnőtt ember, remélem önfenntartó, ha nem az, ezen lenne jó első körben dolgozni. Mostantól Ön dönti el, hogy egy helyzetben hogyan látja Önmagát, mit mond magának, milyen helyzeteket választ és döntéseket hoz. A múlthoz való visszacsatolás nem szokott segíteni, viszont a körülötte felgyülemlett fájdalommal, haraggal, sértődöttséggel és egyébbel, pedig mindenképpen kell valamit kezdeni. Miután átvizsgálta a mostani lehetőségeit, átformálta meggyőződéseit magáról és a világról, a múltjáról, érdemes új feltöltő foglalatosságokat elkezdeni és minél többet gyakorolni. eredmény csak folyamatos munkával érhető el és ha ez egyszer már majdnem sikerült, minden körülmény adott, hogy újra a közelébe legyen a sikernek. Viszont ha a sikertelenséget saját maga értékével fogja kiegyenlíteni, akkor nagyon szomorú lesz , ezért érdemes erre, mind egyszeri sikertelenségre tekinteni, hiszen minden helyzet, ember más és más. Mostani helyzetéből kiindulva, azt gondolom érdemes lenne klinikai szakpszichológust is beavatni a problémái kezelésébe, egyrészt, hogy felmérje milyen mértékű ez a depresszió és evészavar, másrészt azért, hogy legyen egy külső szakmai rálátás és segítség, amikor elindul a változás útján. Kívánom, hogy sikerüljön elindulnia egy új úton. Üdvözlettel Balázs Nelli